Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bevezetés
nyomorúságáról. 14 Ispán János és családja tagjai — ex patria per Turcas expulsi — egy Zala megyei nemes birtokára menekültek, aki familiárisaként fogadta be a családfőt. 15 Az észak felé igyekvők hulláma átcsapott az országon túlra is: Morvaország az 1540-es évektől számos magyarországi nemesnek adott végleges vagy csak átmeneti otthont, birtokot; bár ez nekik — konszolidáltabb magyarországi helyzetükben — már csak végső, távoli veszély esetére jelentett biztosítékot. 16 A hódítók elől menekülő, birtokát vesztett nemesnek éppúgy új földre volt igénye, mint oly sok más társának, aki a maga és családja anyagi pozíciójának javításáért küzdött. Megszerezhető javakként kínálkoztak mindenekelőtt a férfi örökös nélkül kihaló családok birtokai. A férfiág ebben a korszakban ritkán élte túl az 1—2 évszázadot, ahogyan Európa más országaiban is. 17 Bár a szüntelen hadiállapot a túlélési esélyeket úgy látszik hosszú távon nem rontotta lényegesen, de a nagy katasztrófa idején mégiscsak tekintélyesen megnövekedett a váratlanul, nem természetes halállal elhaltak száma. Az emlékezetben hosszú időn át megmaradt az ilyen módon eltávozottak emléke. Egy 1554-ben kelt végrendeletben (Abaúj m.) utalnak rá, hogy az egymással perben álló Csaholyi és Dersy család egy-egy tagja a mohácsi veszedelemkor veszett oda: egyikük a hadban, másikuk gyilkosság áldozataként. 18 Oszlányi György Nógrád megyei nemes ugyanakkor vesztette életét, és jobbágyai évekkel utóbb vallomást tehettek arról, hogyan vitte ki Oszlányi, hadbaszállása előtt, vincellér jobbágyát a szőlőjébe, hogy végső rendelkezését előtte megtegye. 19 A mohácsi csatában veszett oda Pálóczy Antal, családja utolsó férfitagja, hogy birtokai a Perényi, a Dobó és más családok kezére kerüljenek. Betegség és öregkor azonban előbb is, utóbb is folyamatosan szedte áldozatait. A hazai óriásbirtokok gazdái közül röviddel Mohács előtt (1524-ben) halt el fiú örökös nélkül Ujlaky Lőrinc herceg — nyugat-magyarországi birtokait a Batthyányak kapták. Az 1540-ben — ismét csak fiúgyermek nélkül — elhunyt Ernuszt Gáspár vagyona előbb sógorságáé, a Keglevicheké lett, majd az erőszakosan szerző Zrínyi Miklósé. A Szentgyörgyi-Bazini javak egy részét, Kristóf fiú örökös nélküli halála után (1543), a király magának tartotta meg, más részét Serédy Gáspárnak, Méreynek és kisebb birtokosoknak adományozta. Thurzó Elek vagy a Kanizsayak át tudták menteni birtokukat a leányágra, de a századközép nagy földvagyonaiból férfi örökösök híján egyszerre 1568-ban kettő is a kincstárra szállt (Perényi Gáboré és Országh Kristófé), majd 1570ben Frangepán (Szluny) Ferencé. 20 A kisebb vagyonok közül — hogy onnan is említsünk példákat — az ugyancsak örökös nélkül maradt Sághyak Gömör megyei birtoka végül a Herencsényieké, a Ravazdy-jószág (Csanád m.) az Eödönffyeké lett. A birtokszerzés másik nagy lehetőségét az elkobzott javak kínálták; nagy többségük előbbutóbb eladományozásra került, a kincstár csak keveset tartott meg belőlük hosszú ideig. Legnagyobb zsákmányt Zápolyai János mérhetetlen uradalmai jelentették — Erdélyen kívül 10 magyarországi megyében feküdtek, s Ferdinánd a 72 Zápolyai-vártartomány jó részét már közvetlenül a Mohács utáni években eladományozhatta. A 7 nagyúr közül azonban, akik a magyarországi várakat elnyerték, a század közepére már egyedül Batthyány Ferenc volt életben, 14 Varga J. J.: Katonáskodó serviensek birtokai a XVI—XVII. századi Batthyány-nagybirtokon. Történelmi Szemle, 1976. (alább: Varga) 163. 15 Magyar Országos Levéltár E 205 Acta cameralia (alább: Acta cam.) 136. t. 1553. Zalai konvent. 16 Pokluda, Z.: Magyarországi nemesek földbirtoklása Cseh- és Morvaországban a XV—XVI. században. Levéltári Közlemények, 1975. 212—233. 17 Stone, L.: Thecrisisof the aristocracy 1558—1640. Abridged edition. London—Oxford—New York, 1967. (alább: Stone) 79. — Maksay F.: Magyar birtokostársadalom a XVI. század közepén. Bp. 1980. Ünnepi tanulmányok Sinkovics István 70. születésnapjára. 187. 18 Végrendeletek. Közli: Puky A. Történelmi Tár, 1885. 409—411. 19 A nagy-károlyi Károlyi család oklevéltára. Sajtó alá rend. Géresi K. Bp. 1882—1897. (alább: Károlyi oki.) III. 175—179. 20 N. Isfhuanffius „Regni Hungarici história". Köln, 1685. (alább: Istvánffy) 333.
