Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bihar megye 1552
A korábban is említett 3 egyházi nagybirtokoson kívül (akik közül a váradi püspök és a káptalan országosan is a legtöbb jobbágyot birtokló tulajdonosok közt helyezkedett el) jelentős középbirtoka volt még a váradhegyfoki premontrei prépostságnak, a domonkos rend szentjánosi apácáinak, a váradi klarisszáknak, valamint a debreceni plébánosnak. Egy plébános és két kisebb pálos rendház csupán néhány portán gazdálkodhatott. Az egyházak együttesen 4954,5 portát, a megyei porták 43,7%-át mondhatták magukénak. Porta % 100 portán felüli birtokok 7988,5 70,5 11—100 porta közti birtokok 2 568,5 22,7 0—10 porta közti birtokok 772,5 6,8 Összesen 11 329,5 1 100 A megye viszonylag kisszámú (331) pusztatelkéből különösképp a Sebes-Körös völgyének (az Erdélybe vezető nagyforgalmú átjárónak) és a bihari síkságnak jó néhány településére jutott az átlagos aránynál több. Áll ez a halálozás következtében és a jobbágyok eltávozása folytán üressé vált telkekre is (az eltávozottak száma a megyében valamivel nagyobb volt, mint az elhaltaké). A szökés a Debrecen alatti síkvidéki helységekben öltötte a legnagyobb méreteket (Szepesen, Bárándon és Szentkozmán egyaránt 8-8 esetben). Haláleset miatt Margittafalván és környékén, számos más Sebes-Körös-völgyi helységben és a déli határon, Tamáshidán maradt üresen feltűnően sok porta. Tamáshidáról 3, Bánkról 1 családfő veszett el a háborúban (a Bánkon lakó „in bello Lippensi") egy-egy embert — hegyi falukban, Cséke tartozékain, ül, Felsőkövesden — felakasztottak. Árvíz pusztított Telegden és Lóréven (2, illetve 3 portán), tűzvész Telegd környékén és Atyáson. A Zaránd megyei Feltótról 3 ember török fogságba esett. 2 Birtokoskategóriák szerint a pusztatelkek úgy oszlottak meg, hogy a 100 portán felüli urakra lényegesen kevesebb jutott a portaarányuknál (Pethő Benedekre és Török Jánosra pl. egy sem; egyedül Drágfyné uradalmában találtak valamivel többet), a közép- és kisbirtokon ugyanakkor (elsősorban Dersyné, Kereky László vagy Topái István faluiban) aránytalanul több pusztát írtak össze. A szóródás természetesen itt is nagyméretű volt, és jómódú meg szegény nemesek egyaránt számosan gazdálkodtak pusztatelkek nélkül. A megye 486,5 „szegény" jobbágyából 3 — akárcsak a pusztatelkekből — a nagybirtokosok sokkal kisebb arányban részesültek, mint a portákból (Pethő Benedek és Forgách Zsigmond faluiban egyáltalán nem volt ilyen, Törökéin is csak 1 akadt, egyedül Drágfyné birtokán találtak nagyobb számú „szegényt"). A portaarány viszonylatában legtöbb „szegény" a középbirtokosokra esett, de tekintélyes hányad jutott a 10 portán aluliakra is, mindkét esetben igen egyenlőtlen elosztással. 1 A portaszámadatok, akárcsak a „szegény" jobbágyoké, néhány esetben hiányosak, az itt feltüntetett összegeknél tehát valamivel nagyobbakkal kell számolnunk a valóságban. 2 Tüzkárosultak: Szabolcs, Telegd, Kiskér: 3, Atyás. A pusztatelkek további megoszlása: „desertae": Csireősi, Fugyivásárhely: 2, Keszteg stb.: 6, Magyarcséke; „mortui": Bajom: 2, Szerep, Köteles, Mikepércs, Bagos, Ebes: 2, Bánk, Pac: 2, Semjén, Nagymihályfalva: 3, Éradony: 3, Kéc: 4, Szalacs: 3, Ottomány, Margittafalva: 6, Margittafalva tartozékai: 5, Fancsika, Kiskereki, Tulogd, Diószeg, Esztár: 2, Fejértó, Mindszent, Rojt: 2, Rövid: 3, Sarkadkeresztúr, Meggyes, Kötegyán: 2, Barakony: 3, Almamező, Somogy, Fugyi, Telegd, Telki, Magyarkakucs: 2, Magyarcséke tartozékai: 2, Berekböszörmény, Kinizs, Kistóti: 2, Guszár, Biharpüspöki: 4, Szalárd tartozékai: 3, Csovaj, Csalános, Rogoz, Tirje: 3, Várviz, Csételek, Felsőkövesd, Micske: 3, Tinód, Kálaztelek: 3, Felsőpestes, Magyarlugas: 4, Rév, Ősi, Beznye tartozékai: 4,5, Örvend: 2. Tamáshida: 5, Oláhhodos, Sólymos: 2, Méhes: 2, Sályi: 0,5, Bikács. A többiek a fönt felsoroltakon kívül, valamennyien „eltávoztak". 3 Mivel az eredeti szöveg több esetben itt is adós marad a számadatokkal, a fenti szám kis mértékben kiegészítendő volna.
