Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Bevezetés

amelyben a legsűrűbben koncentrálódtak egytelkes nemeseink települései. Vas, Sopron, Mosón, Pozsony megyében éppoly világosan kirajzolódik ez a vonal, ahogyan Borsod, Abaúj, Ung, Bereg, Zemplén, Szabolcs, Szatmár vagy Közép-Szolnok megyében. A korai századokban — nyugaton, északon és keleten egyaránt — az akkori lakatlan hegyeken innen elhelyezkedő határőrző népesség lehetett az elődje ezeknek a nemesi státusba felvergődött harcos személyeknek. A nagyobb számú katonáskodó népelem nem hiányozhatott a déli határról (Baranya, Somogy megye), sőt az ország belső megyéiből sem (Veszprém, Borsod, Gömör megye). A nagyrészt hegyek-dombok borította tájakon az alacsonyabb részek és különösen a folyóvölgyek adtak szállást a hadviselőknek (Nyitra, Trencsén, Sáros, Máramaros megye). A fenti országhatárzónákban tömörült a szegénynemesség zöme (Vas: 919, Zala: 813, Pozsony: 700, Baranya: 673, Máramaros: 249 családfő). Létszámuk a nyugati országszegélyen még tekintélyesen meg is nőtt azzal, hogy a török terjeszkedés elől sokan ezen a védett területen kerestek menedéket (Vasban 109, Zalában 39 „menekült" nemes), többnyire már nem a kisnemesi törzsterületen, hanem kisvárosokban vagy Zala délszláv területről felhúzódó kisnemesei a Muraközben. Megfigyelhető a déli határvidékről való lassú továbbhúzódás. Somogyban a 7 évvel korábban számon tartott 359 egytelkesből 1549-re csupán 27 maradt helyben. A teljesen vagy részben szegény nemesektől lakott helységek legsűrűbben Zala, Vas, Pozsony, Baranya és Abaúj megyét hálózták be (137,123,72,63, illetve 52 településsel). Csupán a hódoltság pusztuló megyéiből meg néhány magashegyvidékiből (Túróc, Árva, Kis-Hont, Torna) hiányoztak úgy látszik teljesen. Három tisztántúli-partiumi megyéből pedig nem maradtak ránk összeírásaik (Bihar, Ugocsa, Kraszna). Egy-egy helységre Vas, Zala, Pozsony, Baranya, valamint Máramaros és Szatmár megyében jutott közülük a legtöbb (5 családon felül), és ezek közül éppen az első 4-nek néhány helységében, akárcsak Szabolcsban éltek 30 családnál is többen (egyik vasi faluban 72-en). Leginkább e népes együtteseik közt lehetett megtalálni keveretlen, minden idegen birtokos vagy jobbágy nélküli településeiket is, amelyek persze külsejükre aligha voltak megkülönböztethetők a jobb módú parasztfalvaktól. Egy-egy falu leggyakrabban mégis csupán 10-nél kevesebb famíliájuknak adott szállást, és gyakran fértek meg a hasonló anyagi szintű jobbágyokkal — Trencsénben pásztorokkal, különböző szintű majorsági és úrbéres elemekkel — közös helységekben. Családjaik igen gyakran szóródtak szét, maradtak magukra, távol nemesi sorstársaiktól. Ismeretes, hogy a szüntelen birtokaprózódás meg a nyomában járó elszegényedés folyamata az egytelkes nemeseket éppoly kevéssé kímélte meg, mint a telkesjobbágyokat. 1545-ben 10, 20 és 100 Ft-os vagyonnal rendelkező kategóriákat különböztettek meg.

6 Zala megye 32, 16, illetve 8 holdban határozta meg az egész- fél- ül. negyedtelkes nemesek minimális birtokállományát.

7 Az osztódás az egytelkesektől hemzsegő Vas megyében öltötte a legnagyobb méreteket, ahol csaknem 1000 családjuk nagy hányadának nem jutott már egész „kúria", segy kúrián gyakran 2-nél is több, néhány esetben 10-nél is több család osztozkodott. Más megyékben a családonként fizetett taxaösszeg nagysága vagy a nemesi nevek mellett álló „szegény", „zsellér" megjelölés mutat az előrehaladott rétegeződésre. Pozsony megyében az összeírtak 10%-a „szegény", illetve „zsellér" volt, és csupán 5%-nak a helyzete volt jobb módú az átlagnál. Zalában, Gömörben ennél nagyobbnak tűnik differenciálódásuk. Baranyában s a kevésbé népes Barsban, Nyitrában, Trencsénben, Szatmárban, Közép-Szolnokban hozzávetőleg a Pozsony megyei szinten mozgott. Harmincados, szolgabíró (Trencsén megye), szervitorok (Pozsony, Bars megye) kerültek ki ebből 6 Kovachich, M. G.: Supplementum ad vestigia Comitiorum apud Hungaros... celebratorum. Buda, 1798—1801. (alább: Kovachich: Suppl. ad vest.) III. 193. 7 CsánkiD.—Fekete Nagy A.: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Bp. 1890—1941. (alább: Csánki)V/l. 2 Maksay