Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Baranya megye 1551

BARANYA MEGYE 1551 Az összeírásból

1 hiányzik a későbbi Baranya megyének a Karácodfa—Hertelend—Komló— —Várasd vonaltól északra fekvő szöglete, amelyet akkor Tolna megyéhez számítottak. Hiányzik továbbá a háborúk során erősen pusztult és a török uralomhoz szorosan kötődő keleti megyefél a Hosszúhetény—Pereked—Kemend—Belvárd—Palkonya—Villány—Lapáncsa vonaltól keletre és délkeletre (Nemegy kivételével), a Dráva melléke egy-két községsornyi szélességben, végül jó néhány további helység, elsősorban az összeírásba fölvett terület peremein. A török közigazgatás ugyan Mohács, majd Pécs és Siklós elfoglalása után (1541, 1543) az egész megyében megszerveződött, de amíg Szigetvár magyar kézen volt, addig a királyi pénzügyigazgatásnak volt még rá módja, hogy rajta tartsa a kezét Baranya nagyobbik, nyugati felén. A középkori Baranya megyei rovok szedték azonban be annak az utóbb Somogy megyében rögződött községsornak az adóit, amely Almamellék környékétől húzódott dél felé és Szigetvár alatt végződött. Száz portán felüli birtoka egyedül a pécsi káptalannak volt a megyében, a prépost és az őrkanonok birtokaival együtt 61 helyiség területén, nagyobb részük a Pécstől nyugatra fekvő összefüggő tömbben, a többi az összeírt megyerész keleti és délnyugati szélei táján, kisebb szigetekben. Nyolc középbirtok urai, valamint a 49 név szerint ismert (a meg nem nevezettek közül pedig az 1542. évi összeírásból kikövetkeztethetően további 19) kisbirtokos közül kiemelkedett a király, a pécsi püspök, Istvánffy Pál királyi tanácsos, Perényi Péter, korábbi erdélyi vajda és királyi kancellár, akit a rovó annak ellenére vett be az összeírásba, hogy néhány évvel korábban (1548ban) meghalt már (uradalmai Gábor fiára szálltak, aki utóbb tárnokmester, országbíró lett, az ország többszáz portájának birtokosa), Székely Lukács stájerországi várkapitány, utóbb királyi tanácsos. Magas méltóságokat viselő várbirtokos famíliák tagjai: Imreffy János, Maczedóniai János, Móré László, Wárday Tamás. A Gyulay család nem sokkal utóbb nyert báróságot. A megye vezető tisztségviselői is több esetben származtak a fönti famíliákból (Istvánffy, Gyulay). A megye egytelkes nemeseiről egy korábbi, 1542-ben készült összeírásból tájékozódhatunk. Eszerint 63 helységben 673 ilyen családfőt vettek számba. A topográfiailag meghatározható kisnemes-települések valamennyien a megye nyugat-délnyugati negyedében feküdtek, legsűrűbben a Szigetvár—Gerde—Szentkirály háromszögben; Nagyvátyon, Ökördin és Poklostón éltek a legnépesebb együttesekben (62, 39, illetve 31 családfő), de további 7 település is 20-on felüli családfőjüknek adott szállást. Vagyoni skálájuk széles volt, zsellértől, szegénytől és özvegytől a néhány dénárral adózókon át, az 1 Ft 60 d.-t fizetőkig terjedt. 1 Vö. Horváth J. Gy. és Timár Gy. iratkiadását: XVI. századi dikális konskripciók Baranya megyéről (1542, 1551, 1564): Baranyai helytörténetírás. Pécs, 1973. 65—73. 9 Maksay