Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Arad megye 1561
Egyházi birtokot az aradi káptalanén, illetve prépostén kívül a megyében 3-at vehettek számba: a csanádi püspök és káptalan meg a kalodvai pálos rendház javait, ezek nagyságáról azonban alig tudunk meg valamit. A felmért egyházi javak terjedelme ilyen módon csak 87 portányi volt (a magyar porták 18,6%-a). Porta % 11—100 porta közti birtokok 389 83,3 0—10 porta közti birtokok 78 16,7 Összesen 467 100 Arad megye elhanyatlására az összeírásból hiányzó számos akkori helységen kívül további, elpusztultnak jelzett helységek (Kurtafejéregyház, Őrint), továbbá meg nem határozott számú pusztatelkek utalnak (5, szórtan fekvő községben), de a nyomorúságot s az adóterhek alól való kibúvást jelzi az a körülmény is, hogy 11 település (köztük 5 Maroson túli) lakói nem jelentek meg az összeírok hívására. Szegénységük miatt adómentes jobbágyokról tettek említést további 9 helységben. A középbirtoknak csupán fele részén éltek ilyenek, sokuk a törpebirtokos nemesek helyzetét nehezítette. Arad megye középkori mezővárosai közül jó néhány a keleti megyefélre esett, ezekről tehát az adójegyzékből semmiféle információt nem nyerünk (Kapronca, Lippa, Szád, Váralja). Hiányoznak Mácsalaka adatai is. A többi 5 városból egyedül Szentpálnak és Kovászinak volt jelentősebb számú portája (36, ül. 33), Papinak, Sződinek, sőt magának Aradnak is alig néhány. További 6 település portaszáma haladta meg a 20-at (Aranyosszöllős, Jászpély, Pálülése, Mikelaka, Papokfejéregyház, Radna). A legtöbb városon a Mágochy—Liszti—Kaczkffy (Litteratus) birtokosközösség osztozott, néhol további tulajdonostársakkal együtt; Aradnak meg néhány népes községnek a káptalan és a prépost volt az ura, a többi említett helység más jómódú urak területén feküdt. Radnát egészében, Jászpélyt jelentős részében a kincstár birtokolta. 17 Arad megyei helység 1563-ban összeállított gabonadézsma-jegyzékének adatai egybevethetők az 1561. évi rovásadó portaszámaival. 2 A dézsmafizetők száma csaknem 70%-kal haladja meg a dicaportákét (283 :167), ez az arány azonban torzított, hiszen a dica a portákon kívül alig közöl más adatot. Csekélyebb számú népességre mutatnak az aradi szandzsák 1557—1558. évi defterének „ház"-számadatai. 3 14 helységben mindössze 20%-kal több „házat" írtak össze bennük, mint amennyi e helységek 1561. évi portaszáma volt (181:150). A Mohács utáni évtizedek megpróbáltatásai alaposan fellazították a régi Arad megyei birtokosok sorait. De csaknem fele részükről (52 közül 23-ról) még így is bizonyítható, hogy családjuknak (illetve az intézménynek) legalább néhány nemzedék óta (legkésőbb a 15. századtól) e megyebeli jószágai voltak. Az újonnan jöttek közül 3 földesúr javai számos helységben keveredtek egymással: a török elől Pozsegából menekült Kaczkffy Litteratus György özvegye két frissen feltörő és országszerte új birtokokat szerző úrral osztozott rajtuk: a baranyai származású, de utóbb már csanádi birtokos Mágochy Gáspárral (előbb gyulai, majd egri várkapitány, főispán) meg Liszti Jánossal (Oláh érsek rokona, utóbb püspök-kancellár). Ennek a birtoktestnek jelentékeny hányada egykor a Pósafiak uradalmába tartozott, az ő kihalásuk után, az 1470-es 2 Magyar Országos Levéltár Reg. dee.(E 159.) comit. Arad, 1563. J Velics A.—Kammerer E.: Magyarországi török kincstári defterek. II. Bp. 1890. 198. s köv.
