F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849. évi minisztertanácsi jegyzőkönyvek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 15. Budapest, 1989)

Jegyzetek

49—53. Közli az egész kérelmet, amely 30 pontból áll. Nemcsak Magyarországtól való függetlenülésre, hanem a polgári fejlődésre is vonatkoznak a kívánalmak. Pl. 9. Sajtó-, szólás-, tan- és vallásszabadság. 11. Népképviselet, egyenlőség alapján. 12. Jogegyenlőség, törvényszéki nyilvánosság, esküdtszék, bírói felelősség stb. 4 Az anyakönyveket az 1840:VI. tc. 7. és 8. §-a értelmében magyarul kellett vezetni. A szerbek ebben veszélyt láttak vallásukra és nemzetiségükre. Thim I. 26. 5 Boszniában tavasszal a lakosság a törökök ellen fordult, mozgalmukat Szerbia támogatta. A török porta a felkelés kitörését megakadályozta. Uo. II. 2. sz. 6 A szlovák értelmiség kezdeményezésére a felvidéki szlovákság is szervezkedett. A Liptó megyei közgyűlésen a szlovák nyelv jogait követelték. Selmecbányán a bányamunkások jobb bérezést követeltek, nem nemzeti kívánságaik voltak. 7 A belügyminiszter felügyelete alá tartoztak a rendőri ügyek. Ugyancsak ő foglalkozott a törvényhatóságok (megyék, városok) közigazgatási tárgyaival. Ez utóbbiba nemzetörségi vonatkozások is beletartoztak; a törvényhatóságok határán belül és rendészeti feladatokra a belügyminiszter rendelkezett velük. (Állami rendőrség hiányában a nemzetőröket vették igénybe a karhatalmi feladatok ellátására.) 8 A megelőző korszak titkosrendőri módszereit a felelős kormány igyekezett elkerülni. 9 Batthyány Lajos április 12-én hivatalos felszólítást intézett Madocsányihoz, Szentiványihoz, Justhhoz és Beniczkyhez; utóbbi ekkor Pesten tartózkodott. Rapant I. 2, 22. b/—c/ Pl. a Madocsányinak szóló levél megtalálható: Kossuth iratai időrendben I. 412. sz. ápr. 14. — Ehhez még: Madocsányi Pál költségeinek fedezéséről rendelkezik Kossuth, ápr. 13.; Stuller pénzügyi titkár átirata a belügyhöz Géczy Péter megbízatásának kiszélesítéséről, ápr. 24. KLÖM XII. 10., 44. sz. Madocsányi Pál (1808—1875) Liptó megyei alispán, majd Árva megye főispánja és felföldi kormánybiztos. Szentiványi Ödön — Liptó megyei birtokos Justh József (1809—1875) Túróc megye főispánja Beniczky Lajos (1813—1868) zólyomi, barsi, honti és bányavidéki kormánybiztos Géczy Péter — Hont megye főispánja, bányavidéki kormánybiztos. 10 A tartományi főbiztosságot (commissariatus provinciális) az 1723:C. törv. alapján állították fel. Fényes II. 126—127. (később lásd még: commissariaticum-ként) — A Helytartótanács főhatósága alá rendelt szerv feladata az volt, hogy az országban elszállásolt katonaság és a polgári lakosság között felmerülő ügyekben a lakosság érdekeit képviselje. A katonaság érdekét egy másik szervezet, a hadbiztosság volt hivatva képviselni. A két szervezet párhuzamosan működött; a hadbiztosi kerületek megfeleltek az országos vagy tartományi biztosi kerületeknek. Ezekből összesen 10 volt az országban. 11 A magyar kormány ismételt ilyen irányú próbálkozásai ellenére még szeptemberben sem voltak itthon a galíciai magyar ezredek; Kossuth a magyar katonákhoz szóló hazatérési felhívásában (már a minisztérium lemondása után) hozzájuk is fordult, szept. 22. Lásd: KLÖM XII. 525. sz. 12 Lásd: KLÖM XII. 9. sz. A minisztertanács utasítása Esterházy Pálhoz a Galícia és Nagy-Britannia irányában követendő politikáról. Pozsony, ápr. 12. Ez az utasítás a minisztertanácsi jegyzőkönyvnél jobb bepillantást ad a magyar kormány külpolitikai nézeteibe Galíciáról. — A cári hatalom növekvő al-dunai befolyásának ellensúlyozását a reformellenzék már korábban sürgette: vö. Pest megyei követutasítás, KLÖM XI. 170—171. 13 Jellasics Józsefet a király március 23-án ruházta fel a horvát báni méltósággal és nevezte ki főhadparancsnoknak. Azelőtt az első báni határőrvidéki gyalogezred ezredese volt; feltétlen udvarhü. Kinevezése azért volt sürgős, hogy a magyar minisztériumot megelőzzék, azaz ne szólhasson bele. Jellasics engedelmes eszköze volt az udvarnak: meglovagolta a horvát nemzeti mozgalmat és minden együttműködést megtagadott a magyar minisztériummal. — Lásd még: gr. Kolowrat miniszternek a kinevezést indítványozó előterjesztését: Károlyi, II. 610—611. 1848. márc. 20. 14 Magyarországi főhadparancsnok. (Bécs, 1769. aug. 25. — 1849. szept. 10. Hütteldorf bei Wien. Wurzbach)