F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849. évi minisztertanácsi jegyzőkönyvek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 15. Budapest, 1989)

Jegyzetek

15 Erről részletesen ír Böhm 268—271. — Az Első Dunagözhajózási Társaságról van szó. — Klauzál Gábor a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottság tagjaként tartózkodott Pesten. 16 KLÖM XII. 10. sz. a/—b/ Kossuth rendeletei Madocsányi Pál országos biztos költségeinek fedezéséről, ápr. 13. Vö. 9. sz. jegyzet. 17 Megegyezik Kossuth Szögyényhez írott rendeletével a Kancellária működésének megszüntetéséről, ápr. 12. Lásd: KLÖM XII. 8. sz. — A Kancelláriát április 15-én oszlatta fel az alkancellár az utolsó tanácsülés berekesztéseként. Ennek eredeti jegyzőkönyve megtalálható: ÖStA, Finanzmm., Prásid. 1849:1474. FM. — Az eseményről Szögyény visszaemlékezései: Szögyény-Marich. — A Kancellária megszűnésével kapcsolatos politikai háttérről (mára 28-i leirat) lásd: Károlyi 1936, III. fejezet és 12. sz. irat. 18 A Magyar Kancellária a szűkebb Magyarország legfőbb udvari hatósága volt. Az uralkodó ennek közvetítésével érintkezett a többi magyar hatósággal, amelyek az országban székeltek. Az uralkodói tevékenységből kifolyóan a Kancellária közigazgatási, igazságszolgáltatási, katonai jellegű ügyeket intézett. Erről tájékoztat Bélay. 19 A Helytartótanácsot (Consilium Locumtenentiale) az 1722/23-i országgyűlés törvényei (XCVII— CIL törv.) nyomán szervezték meg. Ez volt a legfőbb magyarországi közigazgatási szerv. Az udvari hatóságokkal a Magyar Kancellárián keresztül érintkezett. (Később lásd még: consilium-ként) 20 Az 1848:111. törv. 7—8. §§ szerint a kegyelmezés jogát a király személyesen gyakorolta az illetékes miniszter ellenjegyzése mellett. Az illetékes ez esetben a bécsi magyar minisztérium lett, mert egyrészt ezt a hatásköri feladatot korábban a Kancellária látta el, másrészt, mint királyi felségjoggal kapcsolatos ügyintézés, ez a szóban forgó minisztériumot illette. Esterházy Pál azonban csak az előterjesztett és az aláírt okmány megegyező voltáért vállalta a felelősséget, az előterjesztett tárgyért az illetékes szakminiszterre hárította azt. Ezt a hatásköri felelősségére vonatkozó kikötését a minisztertanács is akceptálta. Lásd még: ápr. 22-i minisztertanácsi ülés; F. Kiss 1987, 53, 383—384; Szabad 1982, 1187—1190. 21 Szögyény csak az udvar ragaszkodása miatt volt még hivatalában a forradalom után. Végül is a pénzügyminiszter június 18-i előterjesztése alapján a nádor július 1-én helyezte nyugállományba. István nádor, Miniszteri, 1848:1562. sz. 22 Az álladalmi tanácsra vonatkozik az 1848:111. törv. 19., 20. és 24. §§-a. Egyik paragrafus sem mondja meg, hogy mi célra szolgál majd ez a testület, inkább azzal foglalkoznak, hogy kik vesznek részt az üléseken. A megalakítást a törvény a következő országgyűlésre hárította, de erre végül is nem, csupán álladalmi tanácsnokok kinevezésére került sor. Lásd még: 1849. máj. 2-i minisztertanácsi ülés. — A kérdésről bőven szól F. Kiss 1987, 36—38. 23 A Magyar Kancelláriánál működő díjazó hivatal (fennhatósága az udvari General Hoftaxamt), amely megállapította és beszedte a Kancellária kiadványaiért járó díjakat. Személyzete: 1 udvari díjazó és 5 beosztott. Egy részüket a bécsi magyar minisztérium átvette. — Kossuth egy június 16-i rendeletében a díjazó hivatalnak is megtiltotta az osztrák hivatalokkal való érintkezést, egyedül a magyar Pénzügyminisztériumot rendelve föléjük felettes szervnek. Király személye kör. mm., Elnöki, 1848:254. ein. sz. 24 1848. augusztus 20-a és október között folyamatosan a magyar fővárosba szállították a magyar és az erdélyi kancelláriák levéltárait. Ezt biztonsági szempontok és helyiséggondok indokolták. Az anyag a levéltárakat kezelő Belügyminisztérium felügyelete alá került. Erről lásd bővebben: Fábián Istvánné 1970. ; F. Kiss 1987, 220—222. 25 A magyarországi kincstári jövedelmeket kezelte; a legfőbb magyar pénzügyigazgatási szerv. Alárendelt helyzetben volt a bécsi Udvari Kamarával szemben. 26 Pl. külügyminisztériumi jegyzék a volt Kancelláriában a kincstár számára leírt és hitelesített kiadványokról, jún. 26. Pm, Elnöki, 1848:1197. PM. sz. 27 Az 1795-ben felállított Közalapítványi Ugyigazgatóság. A közalapítványok jogi ügyeinek intézését végezte. A Helytartótanács alá tartozott a Közalapítványi Főpénztárral és annak fiókjaival együtt. 1848-ban volt 8 elsőrendű fiókpénztár, 9 másodrendű (uradalmi pénztárak) és 5 rendkívüli pénztár. 1848-ban az alapítványok zöme a Vallás- és Közoktatási Minisztériumhoz került; e tárcát az alapok