F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849. évi minisztertanácsi jegyzőkönyvek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 15. Budapest, 1989)
Minisztertanácsi jegyzőkönyvek
talmú orsz[ágos] biztos által székhelyeiknek Pestről Debrecenbe leendő áttétele megparancsoltatott, ők mégis ennek ellenére az ellenségtől megszállott Pest város kebelében maradtak. Említtetik ugyan, hogy Csányi László parancsának kézbesítése és Pestnek az ellenség általi megszállása között nekik igen kevés s csak néhány órai idő jutván, az családjaik kellő s hosszabb időre szükségelt ellátására elégtelen levén, enélkül távozniok, kivált mint atyáknak, különösen pedig a közlekedés akkori nehézségei miatt nem lehetett. E védelemnek azonban egész törvényszéki testületek irányában legkisebb nyomatéka sem lehet; ha volna is némi súlya e mentségnek, az csak egyes tagok javára szolgálhatna. A bírói függetlenség magasabb eszméje szerint pedig a haza nemcsak megvárhatja, de követelheti is kivált törvényszéki testületektől, mikint a haza ellensége alatt (ha más egyebet nem tehetne) legalább oszlassa fel magát. És mégis, az említett törvényszékek és hivatalok a bírói függetlenséget szem elől tévesztve, a hon mint egyedüli törvényes hatóság kormányának nemcsak nem engedelmeskedtek, nemcsak fel nem oszlottak, de szinte Pesten maradván, az ellenség fővezérénél helyettes elnökük 3 által bemutatva, udvarlást is tettek, sőt az ellenség fővezérének parancsát szabályul fogadván bírói s illetőleg hivatalos eljárásuknál, a törvénykezés formáitól eltérve, függetlenségüket a haza polgáraira nézve káros és veszedelmes — ami több, az ellenség befolyása alá juttatták, megsemmisítették elannyira, hogy óvást sem kísértvén meg, a haza főtörvényszékének a polgárok magánjogi kereseteinek biztosítására rendelt levéltárát az ellenség tábornokának parancsára 146 darab perek kiadásával 4 megcsonkítani sem késtek, illetőleg pedig a haza, alkotmány és nemzeti ügyhöz tántoríthatlanul ragaszkodó hű polgárok javainak az ellenség javainak gyarapítására eszközlendő összeírása s elfoglalására segédkezet nyújtottak. 5 Ekkint tehát ezen törvényszékek és hivatalok saját tekintélyök és függetlenségük fenntartására szükséges erélyesség hiányában önmaguk fosztották meg magukat fennmaradhatásuk első és nélkülözhetetlen feltételétől, a közbizalomtól. Mindezeknél fogva a ministertanács az említett törvényszékek és illetőleg hivataloknak mind nevök, mind formájok és alakjokra nézve ministeri rendelet által leendő késedelem nélküli feloszlását és átalakítást 6 megrendelte. A KLÖM XV. 179. sz. alapján 7
