F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849. évi minisztertanácsi jegyzőkönyvek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 15. Budapest, 1989)
Jegyzetek
1849. május 14. 1 Erről 1848-ban a minisztertanács április 17-én tanácskozott. (Az alkalmazottakról és a fizetésekről részleteiben lásd: F. Kiss 1987, 143. s köv.) — A minisztertanács határozatainak nem kötelező erejére jó példát ad ez a jegyzőkönyv. Szemere példányán pl. ez áll ceruzával odaírva: „Ez csak azoktul függ, akik alkalmazzák, én nem fogadtam el." 2 Az 1848-astól részben különböző előterjesztés legtöbb eltérésének oka a takarékosságra való törekvés, az egyes minisztériumokban létező gyakorlat egységesítése volt. 1848-ban — ugyan a megállapodással ellentétben — egyes minisztériumok fizetései között akadtak eltérések, ezúttal viszont az osztályvezető és titkár közötti távolság széthúzásával lehetőséget is adtak a magasabb fizetésű kategóriák növekedésének. Szemere — helyesen — feleslegesnek tartotta az igazgató tanácsosi és segédtanácsosi, de még a külön miniszterelnöki titkári kategóriát is. — Nem értett egyet az „osztályfőnök" elnevezés visszahozatalával sem; „alkalmatosabbnak" tartotta az 1848-ban meghonosított osztályigazgató tanácsos megnevezést. Pm, Pénztári 1849:9710. pü. sz. jún. 20. — A gyakorlat híven tükrözte a különböző elvi megfontolásokat: minden hivatalos szerv és személy a neki tetsző formát használta. 3 A pénzügyminisztériumi pénztári hálózatba nem tartozott bele az alapítványi javak jövedelmét kezelő közalapítványi pénztári hálózat. Ez a korábbi kormányszéki rendszer öröksége volt. Akkor a Helytartótanács felügyelete alatt működött a külön jogügyigazgatósággal is ellátott szervezet. 1848-ban a VKM-é alatt. A szervezet sorsát az első felelős minisztérium nem döntötte el; minden maradt a korábbi állapotban. Az 1848—1849-es év fordulóján Pesten maradt közalapítványi adminisztráció ügyeit 1849-ben a második minisztérium pénzügyi tárcája látta el. Egyes hivatalnokok állástól való felfüggesztésén kívül 1849-ben sem történt egyéb intézkedés. Vö. F. Kiss 1987, 451, 453. 4 Erről ugyanis nem született elvi állásfoglalás. Általában mindegyik minisztériumban alkalmazták a szakterület kiválóságait. A minisztériumi állás betöltéséhez szükséges alkalmasság bizonyítását egyedül egy OHB-elnöki, november 25-i határozat követelte meg. OHB 1848:3600. sz. 5 Erről külön és részletesen szólt a május 1-i kormányzói tudósítás. {KLÖM XV. 183.) Az új szerv négy tagját a kormányzó május 8-án nevezte ki (Hunkár Antal, Jósika Miklós, Palóczy László, Joszipovich Antal), majd június 14-én még egy ülnököt, Vörösmarty Mihályt. A kegyelmi szék egyetlen ülését július 23-án Szegeden tartotta az igazságügyminiszter elnöklete alatt. — 1848-ban a kegyelmezést felségjogként a király gyakorolta, majd az OHB teljes ülésben tárgyalt — igen kevés esetben — kegyelmi ügyeket. E kivonat több miniszteri elnöki anyagban megtalálható. — További pontja volt e minisztertanácsnak — a kivonatban nem szerepelt — a Dembinszki-csapatok Galíciába való betörésének végleges eldöntése. Kossuth május 6-án arról értesítette Dembinszkit, hogy az előző napi ülés a támadás elhalasztásáról döntött. Részletesen fejtegette egy elhamarkodott lépés nemzetközi következményeit. KLÖM XV. 121. sz. Dembinszki a betöréstől azt remélte, hogy ez az oroszok várható támadását megakadályozza, a minisztertanács pedig — éppen ellenkezőleg — attól tartott, hogy előidézője lesz annak. Véleményük szerint ezzel a betöréssel — amely egyébként aligha számíthatott az ottani nép rokonszenvére — a magyarok védekező, honvédő jellegű háborúja támadóvá változna. Kossuth máj. 14-i levele Dembinszkinek, uo. 167. sz. — Az üléseken elhangzott véleményekről (dátum nélkül) Vukovics 91—92. — Általánosságban: Horváth III. 90, 147. — A pénzügyi háttérről Kossuth máj. 14-i levelén kívül lásd még: Duschek 2. 294—295. — Dembinszki Henrik gróf (1791—1864) 183l-es lengyel felkelés tábornoka, itt honvédaltábornagy, fővezér, hadseregparancsnok, vezérkari főnök. 1849. május 17. 1 Az ideiglenes felfüggesztő rendelet megjelent: Közlöny 97. sz. 358. (máj. 5.) Részletes feldolgozása: Varga 137. s köv., valamint Vukovics Sebő miniszter tevékenységének tárgyalásával kapcsolatban jogtörténeti vonatkozásban: Sarlós 92—95. Közigazgatástörténeti szempontból foglalkozik vele: F. Kiss 1987, 391—394.
