F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849. évi minisztertanácsi jegyzőkönyvek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 15. Budapest, 1989)

Jegyzetek

2 Irányi Dániel április 25. óta működött e poszton. Ő május 1-én szólította fel igazolásra a törvényszékeket. Varga 140. 3 A királyi kúria helyettes elnöke Zárka János personalis (személynök) volt. 4 Windisch-Grätz osztrák főparancsnok január 24-i rendelete a Horvát-Szlavóniából felterjesztett pereknek a Pestre érkezett horvát delegáció részére történő átadásáról. Az intézkedés „valamilyen törvénytelen új szervezet elismerését jelentette", a kúria „Horvátország feletti illetékességének megszűnését". Uo. 139. A pereket március 1-én adták át a törvényszékiek formális tiltakozása után. 5 A Királyi Jogügyigazgatóság ezzel kapcsolatos 1849-i ügyészi tevékenységéről Fiuk Ede aligazgató számolt be Záborszky Alajos pénzügyminiszteri biztosnak. 1849. máj. 4. Királyi jogügyig. Itár No. 2. 1506. sz. 6 Az igazságügyminiszter május 26-án terjesztette elő „feloszlató és átalakító" rendeletét, amely a Közlöny május 29-i, 117-es számában jelent meg. A rendelet előterjesztése számos fontos elvet rögzített a bírói hatalomról és függetlenségről, ami fontos politikai dokumentummá teszi (Sarlós 92.). — A hétszemélyes bíróság változatlan elnevezéssel fő fellebbviteli fórum maradt; elnöke, az országbíró tarthatta meg egyedül régi címét. A királyi tábla neve országos törvényszékké változott. Megszűnt a nádori bíróság, a tárnoki és személynöki szék — ezeket az ügyeket az országos törvényszék vette át. Számos változás történt az e fórumok által kiadott hivatalos iratok formájában is. — A kinevezéseket május 29-i kelettel eszközölték a főtörvényszékeknél. Közlöny 119. sz. máj. 31. (Az országos főtörvényszékek elnökeinek és bíráinak eredeti kinevezési okmánya a kormányzó és a miniszter aláírásával megtalálható: IM, Elnöki 1849:116. sz. — Az iratok között még számos kinevezési irat található a bíróságok személyzetét illetően.) Vukovics emlékezete szerint a főtörvényszékek eloszlatása a debreceni időszak egyik legfontosabb („legelőkelőbb") kormányzati kérdése volt. A közvélemény is követelte az erélyes intézkedést. A miniszterek egyik fő problémája az volt, hogy nem kell-e nemzetgyűlési tárgyalás is. 93—94. Horváth nem a minisztertanácsi ülésre emlékezik, hanem csak a rendeletek alapján eleveníti fel az eseményeket: III. 96—98. Azt viszont tőle tudjuk, hogy a minisztertanács fontolgatta egy „törlesztő szék" (semmitő szék?) felállítását, ez azonban az esküdtszéki szervezet kiépítéséig elnapoltatott. — A témához lásd még: máj. 31-i ülést. 7 A közlésben megadott — valószínűleg téves — jelzet olyan anyagot jelöl, amelynek rendje kútfőtételes. A lajstromkönyvből (15. köt.) megtudjuk, hogy ez az iktatószám a 223. tételbe került, de ott van a bejegyzés is, miszerint az irat „miniszter úrnak visszaadatott", s a 223. tételben tényleg nincs is. Az elnöki anyagban viszont a szóban forgó szám nem található; segédkönyvek nincsenek. Jelenleg nem tudjuk, hogy ez az irat hol lappang, és csak a KLÖM közlésére vagyunk utalva. Eszerint az ülésjegyzőkönyv-kivonathoz 6 mellékletet csatoltak (328.). A 17-i minisztertanács ülésén résztvevők már nagyrészt elhagyták a termet, amikor frissen érkezett Luzsénszky Pál jelentése, amelyben arról tudakozódott, hogy „a nem igazolt vagy kitörölt [országgyűlési] követek" megválaszthatók-e újból. A még jelenlevő miniszterek úgy döntöttek, hogy az e kategóriákba esők e képviseleti „sessio" folyama alatt képviselőkké nem választhatók. Záborszky Alajos a kormányzó megbízásából Szemere miniszterelnöknek, máj. 18. Szemere min. elnöki 1849:62. m. e. 1849. május 19. 1 Bem tábornok jelentése: Kormányzóelnöki 1849:7183. sz. — Bem József (1794—1850) honvédaltábornagy, erdélyi főparancsnok. 2 Kohlman József ezredes (1808—1889), Perczel tejhatalmú megbízottja a szerbekkel való tárgyalásokban. — A szóban forgó levelet a kormányzói iroda iktatókönyvének tanúsága szerint (7194. sz.) átküldték a Külügyminisztériumnak. 3 Egy Kohlman ezredeshez július elején küldött kormányzóhivatali irat (fogalmazvány) szerint a bánsági területen még ekkor sem történt meg a rendezés. Amíg egy „polgári kormánybiztosság útján