F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849. évi minisztertanácsi jegyzőkönyvek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 15. Budapest, 1989)
Jegyzetek
nem jutott attól eltérő következtetésekre. Vukovics szerint vita csupán egy kérdés, a kormányzó képviselőházi tagsága körül merült fel. Megegyezés szerint ez a tudósításba nem került bele. — A minisztérium programjáról sem tanácskoztak, ezért is volt Európára szólóan meglepetés Szemere képviselőházi beszéde. 4 Tudomásunk szerint ez az egyedüli intézkedés kifejezetten a minisztertanács adminisztrációjáról. Sem az 1848-as törvény, sem későbbi határozat nem szabta meg a tanács ügykörét, üléseinek lefolyását, kiadványainak tartalmi és formai elemeit. Az 1848:111. törv. 17. §-a csupán azt mondta ki, hogy a nádor, ill. a miniszterelnök vezeti a „szükség esetén" összehívott üléseket. Az ügyvitelről 1848-ra vonatkozóan rövid jellemzést ad Ember 25. 5 Vukovics szerint — aki leginkább beavat bennünket a kormány hétköznapjaiba — a heti kétszeri „rendes" ülésen kívül majdnem naponta összeültek. A fontos kormányhatározatok megtárgyalása mellett Kossuth a táborból érkező „nevezetesebb híreket" is tanácsülésen közölte a miniszterekkel. Az ülések időpontjáról: este 6 után kezdődtek, s csak az éjféli órákban értek véget. Ez volt a gyakorlat Pesten is, majd Szegeden egészen rendszertelenné váltak az ülések. Vukovics 91. 6 Ez az általánosságban mozgó hatásköri megjelölés a tulajdonképpeni intézkedést a szakminisztériumokra bízta. 1848-ban hasonló volt a mindennapi gyakorlat. 7 Ez a két személy: Fülepp Lipót temesvári és Záborszky Alajos somogyi képviselő (utóbbi miniszteri tanácsos) lett, ill. katonai ügyekben Szabó Imre (későbbi államtitkár), majd helyette Asbóth Sándor. Közlöny, 121., 137. sz. — Füleppet időközben Krassó vármegyei és végvidéki kormánybiztossá nevezték ki, emiatt fenti posztján annyi ideig sem működött, hogy fizetést vett volna fel e címen. KLÖM XV. 200., Állampénztár. Záborszky viszont, aki az 1848-as minisztertanácsnál is előadó jegyző volt, a magyar minisztérium utolsó napjaiig betöltötte e tisztét. — Az „álladalmi tanácsos"-i cím az államtanács létrejötte nélkül is létezett. Erről bőven: F. Kiss 1987 37—38. Vö. az 1848. ápr. 12-i minisztertanácsi ülés VI/2. pontjával! 8 Azaz régi kormányszéki (kancelláriai, helytartótanácsi, kamarai) hivatalnokok. 9 Erről lásd később is! — Tudomásunk szerint ilyen nem jött létre, hacsak nem tekintjük ilyennek a Szemere által az alkotmány kidolgozásával megbízott néhány tanácsos együttesét; ezek voltak: Kemény Zsigmond, Csengery Antal, Kúthy Lajos; Bm, Elnöki, 1849: 163. ein. sz. jún. 10. 10 1848 december elejétől a Függetlenségi Nyilatkozat kimondásáig az OHB egyik tagjának. Madarász Lászlónak az irányításával a minisztériumi szervezettől elkülönülten, Országos Rendőri és Postaosztály néven dolgozott a rendőrség. 1849. április 14. után a Szemere által történt újraszervezésig ideiglenes keretek között működött Debrecenben, ill. Pesten. Bővebben lásd: Fábián Istvánné 1974. 11 A korabeli felfogás szerint a közegészségügy igazgatása, felügyelete az állam rendőri feladataihoz tartozik. Az ún. egészségügyi policia felkutatja a testi betegségek forrásait, s gyógyításukkal, elhárításukkal hozzájárul az ország életének zavartalanságához. Uo. A belügyi tárcához 1849-ben tulajdonképp csak az ún. polgári egészségügyi tárgyakat tették át, amelyeket addig (ill. 1848 végéig) a FIKM gondozott. A katonai egészségügyet a Honvédelmi, az oktatási ügyeket a VKM látta el. A polgári egészségügyi osztályt szinte a semmiből kellett megteremtenie Szemerének, mert 1849. január és május között nem működött. Erről részletesen: Fábiánné Kiss 1976. 12 1848-ban a nemzetőrség ügyeivel az Országos Nemzetőrségi Haditanács foglalkozott, lényegében Batthyány miniszterelnök közvetlen irányításával. Ennek a Honvédelmi Minisztériumba való beolvasztása 1848 decemberében történt meg. A belügyi nemzetőrségi osztály ugyanekkor, 1848-ban elsősorban a törvényhatóságok szempontjából foglalkozott ezekkel a tárgyakkal. Amint a jegyzőkönyv is hangsúlyozza, a törvényhatósági határon túl került nemzetőrség a Honvédelmi Minisztérium rendelkezése alá tartozott. Országos rendőri szervezet hiányában a nemzetőrség rendészeti, karhatalmi feladatokat is kapott a Belügyminisztériumtól. — A Haditanács felszámolása után, a Honvédelmi Minisztérium decemberi átszervezése idején továbbra is meg akarták őrizni a nemzetőrségi tárgyak elkülönülését, éspedig a Belügyminisztérium keretei között. Ez azonban — különböző objektív okoknál fogva — csak 1849 májusától érvényesült; addig a Honvédelmi Minisztérium égisze alatt dolgozott az egészen kis létszámú osztály. Erről bővebben: F. Kiss 1987, 327—328., passim. A jegyzőkönyv azon kitétele, miszerint a nemzetőrség a belügyi ágazathoz „akképpen csatoltatik.
