F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849. évi minisztertanácsi jegyzőkönyvek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 15. Budapest, 1989)

Bevezetés

Bizottmányból kikerülő aktákat illeti."

3 Az Országos Honvédelmi Bizottmány mint kormányzó szerv és ügyintéző hivatal történetével „Az 1848—1849-es magyar minisztériumok" III. fejezete foglalkozik. A MINISZTERTANÁCSRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK (HATÁSKÖRE, SZERVEZETE, ÜGYVITELE) A minisztertanáccsal foglalkozó törvényi rendelkezések száma elenyészően csekély. Legelső helyen — időben is — említenünk kell az 1848:111-as törvényt. Egyedül a 17. § vonatkozik a minisztertanácsra: „Az összes ministerium tanácsülésében, midőn Ő Felsége vagy a nádor királyi helytartó abban jelen nincs, a ministerelnök elnököl, ki e tanácsot, midőn szükségesnek látja, mindenkor összehívhatja." — Kellett volna, de nem esett szó sem a minisztertanács elé tartozó ügyfajtákról, sem rendelkezési jogáról, sem ügyviteléről. A törvény szerint nem látszik többnek a minisztertanácsi ülés egy kormányszéki grémium ülésénél, ahol a többség szavazata alapján döntöttek. A második minisztérium szervezésekor, 1849-ben felmerült a minisztertanács hatáskörének és ügyvitelének problémája, mégpedig úgy, mint addig meg nem oldott, de feltétlenül szabályozandó kérdés. A megoldást latolgató feljegyzések szerint a minisztertanács mindazokat a „magasabb álladalmi ügyeket" tárgyalná, amelyeket a kormányzó oda utasít, s minden olyan kérdést, amelyben az illető minisztériumok, ill. a kormányzó között véleménykülönbség forogna fenn, s ezek tárgyalását valamelyik miniszter kívánná.

4 Ez a meghatározás így, szó szerint a május 2-i ülés jegyzőkönyvének megfogalmazásában, a minisztertanácshoz tartozó ügyek között nem szerepel. A május 2-i határozat így szólt: „Ministeri tanács határozand el: a) minden oly tárgy körüli intézkedést, mely által a közigazgatás bármely ágához tartozó új elv megállapítása forog fenn; b) minden megállapítást, mely által az ország általános politikájában változás történik, vagy a követett politikában más irány határoztatik. c) Végre minden oly kérdést, mely lényegénél fogva az összes kormány felelősségét igényli, s békés időben a törvényhozás körébe tartozik."

5 A töredékes jegyzőkönyvekből úgy látszik, hogy a minisztertanács előtt mind elsőrendűen fontos államügyek (pl. a horvát kérdés, keresztes háború meghirdetése), mind „apróbb" szaktárgyak, pl. botbüntetés eltörlése a katonaságnál, kaszakivitel eltiltása szerepeltek. A fontos vagy általános izgalmat kiváltó események után szinte ösztönösen sereglettek egybe a miniszterek a nádornál, miniszterelnöknél vagy az őt helyettesítő miniszternél — ezt valóságosan érzékelteti velünk Széchenyi István naplója. Voltak azonban olyan tárgyak is, amelyeket egyikük-másikuk ítélhetett államügynek, mivel egyéni felelős döntése támogatására a többségi voks támaszát igényelte.

6 A döntések köre csak bizonytalanul rajzolható meg, egyenes következményeként a meg nem határozott hatáskörnek. Ezzel kapcsolatban ugyanakkor nem