F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849. évi minisztertanácsi jegyzőkönyvek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 15. Budapest, 1989)

Bevezetés

hiányozhat annak megemlítése, hogy a jegyzőkönyvek hangvétele az ügyiratokénál nyíltabb és erélyesebb. Ha támadhatnak is kétségek a kormányzattörténet tanulmányozása közben a minisztérium önállósulási törekvéseinek határozott vagy kevésbé határozott volta tekintetében, a jegyzőkönyvekben foglaltak eloszlathatják ezeket a kétségeket. Felhívjuk a figyelmet e téren a magyar Honvédelmi Minisztérium illetékessége, valamint a horvát bán tetteivel kapcsolatos állásfoglalásokra. A MINISZTERTANÁCS ÜLÉSEINEK RENDJE, ÜGYVITELE Úgy látszik, hogy 1848-ban nem állapodtak meg határozott napokban, amikor a tanács ülésezik; 1849-ben a hétfői és csütörtöki napot jelölték ki erre (május 2-i ülés). A megállapodásnak különös jelentősége nem volt, mert az élet majdnem naponta produkált olyan eseményeket, amelyek szükségessé tették az ülések egybehívását. Széchenyi naplója, de maguk a jegyzőkönyvtöredékek is tanúi annak, hogy néha naponta többször is találkoztak a miniszterek, s az biztos, hogy mindennapos volt az együttlét több-kevesebb ideig. 1849-ben este 6 órától olykor éjfélig is üléseztek; Kossuth kormányzó minden fontosabb hadi hír kézhezvétele után egybehívta őket, s általában minden kormányzati kérdést közösen beszéltek meg.

7 A tanácskozások helye 1848-ban a nádor, a miniszterelnök, Széchenyi, Kossuth vagy Deák szállása, ill. hivatala, 1849-ben a kormányzó lakása volt. Utóbbi alól kivétel volt pl. a Pestről való távozás időszaka, ahogyan erről Vukovicstól értesülhetünk. 1848-ban voltak szűkebb „kabinetszerű" összejövetelek a nádornál, 1849ben pedig — nyáron — többször kibővültek haditanáccsá is az ülések néhány katonai vezetővel. A résztvevők között — noha e jegyzőkönyv-töredékek nem mindig sorolják fel őket — ritkán találjuk ott valamennyi minisztert; elfoglaltságuk gyakran szólította őket másfelé. Megesett, hogy csak 3—4 személy volt jelen. Az emlékezések tanúsága szerint 1849-ben több kínos helyzet adódott abból, hogy egy-egy miniszter távollétében a többiek nélküle hoztak határozatot tárcájához tartozó ügyben. Ilyen volt pl. a pesti kis címletű bankjegyek kibocsátásának elhatározása Duschek nélkül, vagy a lemondás aláírása többek, köztük Szemere miniszterelnök — egyes vélemények szerint szándékos — távollétében. Az elnök többnyire a nádor vagy a miniszterelnök volt 1848-ban a tanácskozásokon, de többször előfordult, hogy akadályoztatásuk miatt más miniszter elnökölt, így pl. Deák, Széchenyi (június 2-től helyettesített). 1849-ben az elnöki tisztet Kossuth kormányzó töltötte be. A tollvivők közül ismerjük 1848-ban Szemere minisztert, Ghyczy és Pulszky államtitkárokat, valamint Jászay Pál miniszterelnöki titkárt. (Az államtitkárok esetlegesen, referálás, a jegyzőkönyv vezetése miatt vettek részt az üléseken. Erről külön szabályozás nem ismert.) 1849-ben a május 2-i tanácsülésen a jegyzőkönyvek vezetésével Záborszky Alajos és Fülepp Lipót álladalmi tanácsost bízták meg, akik e minőségben a kormányzói hivatal tisztviselői voltak. Záborszky egyébként pénz-