Imre Magda: A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13a. Budapest, 1986)

Bevezetés

zülük ténylegesen 36-an vettek részt a Forradalmi Kormányzótanács munkájában. A Kormányzótanács tagjai közül ketten miniszterként (Böhm Vilmos, Kunfi Zsigmond), hatan államtitkárként (Ágoston Péter, Csizmadia Sándor, Erdélyi Mór, Kalmár Henrik, Ládái István, Rónai Zoltán) részt vettek már az előző, polgári kormányban is. Eredeti foglalkozása szerint tizenhárom népbiztos volt munkás, közülük nyolcan a Tanácsköztársaságot megelőzően már különböző munkásszervezetek (párt, szakszervezet, sajtó, szövetkezet) alkalmazottaiként dolgoztak, egy pedig értelmiségi pályán; négyen kerültek közvetlenül munkássorból a Kormányzótanácsba. Mindössze két népbiztos volt csak eredetileg paraszti foglalkozású, de ők is már jóval korábban értelmiségi, illetve alkalmazotti pályára kerültek. Huszonhárom népbiztos volt eredeti foglalkozását tekintve értelmiségi, ehhez hozzá kell azonban számítani a paraszti, illetve a munkás származású, értelmiségivé vált két személyt is. Eredeti foglalkozását tekintve csupán egyetlen népbiztos volt az alkalmazotti kategóriába számítható, ehhez hozzá lehet venni az előzőekben már jelzett nyolc fizetett mozgalmi tisztségviselőt. A harminckilenc népbiztos átlag életkora 1919-ben negyvenegy év volt. Közülük négy harminc év alatti, hét harminc és harmincöt év közötti, tizenöt harminchat és negyven év közötti, tizenhárom személy pedig negyven éven felüli volt. Már a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja volt a harminckilenc népbiztos közül tizenhét, húszan a szociáldemokrata párt tagjai maradtak az egyesülésig, ketten pedig nem vettek részt korábban a munkásmozgalomban, A Tanácsköztársaság leverésekor, illetve ezt követően a volt népbiztosok közül huszonnégyen tartoztak a KMP-hez, s a többiek is — a két eredetileg pártonkívüli népbiztoson kívül — valamennyien hűségesek maradtak a munkásmozgalomhoz, szocialista eszményeikhez. A március 21-én megalakult Kormányzótanács tizenhat népbiztosa közül csak kettő volt kommunista, tizenhárom szociáldemokrata, egy pedig pártonkívüli. A tizenhárom helyettes népbiztos közül kilenc volt kommunista, három szociáldemokrata és egy pártonkívüli. Március 25-én, majd április 1-én egy-egy újabb népbiztoshelyettes kinevezésére került sor, ők mindketten kommunisták voltak már március 21. előtt is. A Kormányzótanács április 3-i újjáalakítása a kommunista pozíciók erősödését eredményezte. A harminchárom népbiztos közül már tizenöt eredetileg is kommunista pártállású volt. Megmaradt ebben az összetételben is a két pártonkívüli népbiztos. A többi tizenhat eredeti pártállását tekintve szociáldemokrata volt. Erre az időre azonban, amint a Kormányzótanácsban folyt vitákból is megállapítható, a volt szociáldemokraták közül egyesek (pl. Landler, Pogány, Nyisztor, Hamburger, Varga) a legtöbb kérdésben a kommunisták álláspontjához közelítettek, mások (így Böhm, Kunfi, Garbai, Rónai) a centrista állásponton maradtak, megint mások pedig (például Haubrich, Dovcsák, Erdélyi) tőlük jobbra helyezkedtek el.