Imre Magda: A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13a. Budapest, 1986)

Bevezetés

Április folyamán megindultak a szakszervezetek bástyái mögé vonult jobboldali szociáldemokrata csoportok akciói a pozíciókért. Találkoztak ezek az akciók az antant kormányátalakítási követeléseivel; elsősorban néhány kommunista (így Szamuely) és baloldali szociáldemokrata (például Pogány) eltávolítását jelölték meg a további tárgyalások előfeltételéül, s helyettük Weltner, esetleg Bolgár bevonása került szóba. Ha közvetlenül nem is engedett a Kormányzótanács ezeknek a nyomásoknak, mindenesetre ebben az időszakban lett népbiztos Bajáki Ferenc szakszervezeti vezető, s kapott több népbiztos, így Szamuely is olyan megbízatásokat, amelyek távol tartották őket a Kormányzótanács munkájában való aktív részvételtől, bár az arányok megtartására feltehetőleg minden oldalról ügyeltek. E törekvések ellenére az április 12-én létrehozott Politikai és Gazdasági Bizottság személyi összetételében balratolódás következett be. A Politikai Bizottságban két kommunista mellett két centrista és egy baloldali szociáldemokrata foglalt helyet. A Gazdasági Bizottságban két kommunista mellett három baloldali, egy centrista és egy jobboldalinak számító szociáldemokrata vezető vett részt. Ezt követően a Kormányzótanács politikai összetételében nem történt lényeges változás a Tanácsok Országos Gyűléséig, illetve a Szövetséges Központi Intéző Bizottság által június 24-én lefolytatott választásig. A népbiztoshelyettesi elnevezés visszaállításával és azzal, hogy a NépgazdaságKTanácsba beolvadt népbiztosságok nem mindegyike kapott önálló képviseletet a Kormányzótanácsban, lényegesen változott az összetétel. A tizenhárom népbiztosból (nem számítva ide a hadsereg-főparancsnokot, aki a továbbiakban csak egy ülésen vett részt) négy volt eredetileg is kommunista. Látszólag eredménnyel járt a volt szociáldemokraták nagyobb szerephez juttatását sürgető jobboldali törekvés. A szociáldemokraták közül azonban öten ekkorra már szinte teljesen azonosultak a kommunista állásponttal. A volt szociáldemokrata centrumhoz egy, a jobboldalhoz pedig két népbiztos tartozott, de ide számítható az egy pártonkívüli is. A június 26-án kinevezett hét népbiztoshelyettes közül három volt eredetileg is kommunista; a négy szociáldemokrata népbiztoshelyettes közül három a jobboldalhoz tartozott, s csak egy a centrumhoz. Ezek az erőviszonyok augusztus l-ig megmaradtak. A Tanácsköztársaság fennállása alatt a bal- és jobboldal részéről egyaránt mindvégig érvényesült a határozott törekvés a túlsúly megszerzésére. Az időszak jelentős részében a kommunista és baloldali szociáldemokrata népbiztosok voltak többségben. Ennek ellensúlyozására vitték keresztül az egyes szociáldemokrata vezetők, hogy a Kormányzótanács ülésein, különösen kritikus időszakokban a párt és a szakszervezetek képviseletében többen is részt vehettek, akiktől álláspontjuk támogatását remélték. E törekvések hatását jól nyomon lehet követni a jegyzőkönyvekben. Az ellenforradalmi korszak történetírása, zsurnalisztikája számtalan rágalmat szórt az egyes népbiztosokra, illetve a Kormányzótanácsra. Joggal