Imre Magda: A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13a. Budapest, 1986)

Bevezetés

tője. Elhatározó szerepe volt a két munkáspárt egyesítésében és a Tanács­köztársaság életre hívásában. A külügyi kérdések meghatározó fontosságúak voltak a Tanácsköztár­saság léte szempontjából, ezért is bízták rá ezt a népbiztosságot, de nem­csak ezen a területen volt vezető szerepe, a Kormányzótanács minden lé­nyeges kérdésben az ő állásfoglalásától tette függővé döntéseit. A vissza­emlékezők tanúsága szerint hihetetlen energiával dolgozott. Tagja volt a Kormányzótanács öttagú direktóriumának, a Politikai Bizottságnak és szá­mos bizottságnak, így: a választások előkészítésére, az Ideiglenes Alkot­mány, továbbá a pártprogram kidolgozására, a párt gazdasági ügyeinek in­tézésére, valamint a budapesti karhatalom rendezésére kiküldött bizottsá­goknak. Április 3-tól június 24-ig a Hadügyi Népbiztosság élére kinevezett ötös kollégium vezetője is volt. Június 24-én a hadsereg-főparancsnok he­lyettesévé nevezték ki. Tagja volt a Központi Munkás- és Katonatanács 80-as Bizottságának, a Tanácsok Országos Gyűlésének, a Szövetséges Központi In­téző Bizottságnak és a pártvezetőségnek. Fontos tárgyalásokat vezetett, számos előadást, népgyűlést tartott, s mindezeken túl ugyanezen időszak­ban több elméleti tanulmányt, agitációs célú cikket írt. A Tanácsköztár­saság leverése után Ausztriába emigrált, majd Szovjet-Oroszországban élt. Kiemelkedő szerepet játszott a Kommunisták Magyarországi Pártjának ve­zetésében és a Kommunista Internacionálé munkájában. Kun Béla helyettese, illetve a második külügyi népbiztos Ágoston Péter (1874-1925), a nagy műveltségű szociáldemokrata jogtudós lett. Nagyváradon volt jogakadémiai tanár, majd 1919 elején egyetemi tanári kinevezést kapott Budapesten. Már 1893-ban, diákként tagja lett a szociál­demokrata pártnak. 1919 januárjától a Berinkey-kormány belügyi államtit­kára. A Tanácsköztársaság idején részt vett több jelentős nemzetközi ta­nácskozáson, így vezette a csehszlovákokkal folytatott fegyverszüneti tár­gyalásokat. Június 24-én igazságügyi népbiztos lett ugyan, de a népbiztos­ság munkájába — pozsonyi és bécsi küldetése miatt — már alig kapcsoló­dott be. Tagja volt a Kormányzótanács által a választások előkészítésére kiküldött bizottságnak, továbbá a Budapesti Központi Munkás- és Katona­tanács öttagú elnökségének és 80-as Bizottságának, a Tanácsok Országos Gyűlésének, a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak. A Peidl-kormány­ban külügyminiszter lett. 1919 novemberében letartóztatták, halálra ítél­ték, fogolycsere útján került Szovjet-Oroszországba, majd Angliában és Franciaországban élt. A Kormányzótanács április 3-i határozata alapján külügyi népbiztos lett Pogány József is (1886-1938). Tanárként, majd újságíróként vett részt a mozgalomban; 1910-től a Népszava és a Szocializmus munkatársa volt. A Katonatanács vezetőjeként az őszirózsás forradalom egyik irányítója. 1919 januárjában még a tiszta szociáldemokrata kormány megalakítását javasolta, ezt követően fokozatosan kommunista álláspontra helyezkedett. Március 21-én hadügyi népbiztos lett; Szamuely és közte támadt személyi ellenté­tek miatt került át a Külügyi Népbiztosságra. Tagja volt a Kormányzóta-

Next

/
Thumbnails
Contents