Imre Magda: A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13a. Budapest, 1986)

Bevezetés

ciáldemokrata párt vezetőségében is részt vett. 1910-ben a Munkás Betegsegélyző Pénztár elnökévé választották. A polgári demokratikus forradalom idején is szerepet vállalt, az Országos Lakásügyi Hivatal vezetője lett. A két párt egyesülésének egyik szószólójaként vált ismertté, személyét a szociáldemokrata párt különböző irányzatai és a kommunista párt vezetői is elfogadhatónak találták az elnöki tisztségre. Korrekt, gyakorlott vezetőnek, elnöknek bizonyult. Kiélezett helyzetekben gyakran a kommunista állásfoglalás határozattá válását segítette, de mindenkor lehetőséget biztosított az ellenzék akár jobboldali megnyilatkozásainak is. Tevékenységével biztosította, hogy a Kormányzótanács tagjai demokratikus légkörben fejthessék ki véleményüket. Jelen volt minden ülésen, s néhány kivételtől eltekintve mindvégig ő vezette a vitát. Elnökölt a Politikai Bizottság és a Gazdasági Bizottság ülésein is. Tagja volt a Központi Munkás- és Katonatanács 80-as Bizottságának, valamint a pártvezetőségnek. A Tanácsok Országos Gyűlése a Szövetséges Központi Intéző Bizottság elnökévé választotta. Tagja lett a Népgazdasági Tanács elnökségének, s június 29-től vállalta a Népgazdasági Tanács Középítési Főosztályának vezetését is. A Tanácsköztársaság leverése után tárcát vállalt a Peidl-kormányban. Később emigrált; Ausztriában, Csehszlovákiában, végül Franciaországban élt. Garbai kezdetben egyedül látta el elnöki feladatait. A Szövetséges Központi Intéző Bizottság június 24-én helyettesként mellé állította Dovcsák Antalt (1879—1962), akit előzőleg a Szövetséges Központi Intéző Bizottság elnökhelyettesévé választott a Tanácsok Országos Gyűlése. Az egykori vasesztergályos, utóbb betegpénztári tisztviselő, a Magyar Vas- és Fémmunkások Országos Szövetségének elnöke, a jobboldali szakszervezeti vezetők csoportjához tartozott. Március 21-től mint a szocializálási népbiztos helyettese, április 4-e után mint a szociális termelés egyik népbiztosa vett részt a Kormányzótanács munkájában. Április végén a fronton teljesített szolgálatot. Tagja volt a Tanácsok Országos Gyűlésének, a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak és a Népgazdasági Tanács elnökségének. A Kormányzótanács elnökhelyettesévé választása a jobboldal törekvéseinek eredménye volt. Tagja lett a Peidl-kormánynak is, a fehérterror idején letartóztatták, életfogytiglani fegyházra ítélték, fogolycserével Szovjet-Oroszországba került, végül Bécsben élt. A magyar proletariátus tényleges vezetője, a Tanácsköztársaság céljainak megtestesítője Kun Béla (1886—1939) külügyi népbiztos volt. 1902-től vett részt a munkásmozgalomban. Újságíróként, majd pártmunkásként Kolozsvárott, Nagyváradon és Budapesten dolgozott. 1916-tól hadifogoly volt Oroszországban; internacionalistaként harcolt a forradalomért. SzovjetOroszországból, Lenin közvetlen környezetéből hozta a forradalmi elméletet és tapasztalatot, s mindvégig hűséges maradt vállalt missziójához. Az oroszországi hadifoglyok körében a kommunista mozgalom egyik szervezője, a Külföldi Csoportok Központi Föderációjának elnöke; az OK/b/P magyar csoportjának, majd hazatérése után a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalapítója, a párt lapjának, a Vörös Újságnak egyik szerkesz-