Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 4. füzet 1290–1301 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13. Budapest, 1987)

1299. aug. 1. Buda. 1299. aug. 1. Buda. jutott; egyben leírták a birtokosztó határt megjegyezve, hogyha bármelyik részen ércet vagy sót találnának, azt egymás közt megfelezik; továbbá Chabamezeie, Zurdukibene (Zurdikybene), Werestou, Kompolth (Kompolt), Fonchol és Patha birtokok tartozékaikkal Sándor fiaié, Zekuduor (Zekuduuar), Wosian (Wosyan), Arkychalan, továbbá a Feyer keres és a Morus folyók között fekvő birtokok Péter comes fiaié lettek. Minthogy a pecsétet László mester tartja magánál, a privilégiumot János kalocsai érsek és Omodeus nádor pecsétjével is elláttatja. — D. p. m. eiusdem mag. Ladizlai prepositi a. D. M° CC° nonagesimo nono, quinto Kai. Aug., r. aut. n. a. nono. Eredeti két példányban. a) 62,1 x 36,7 cm. Díszes kezdő A váza. Három függőpecsét közül a királyénak kis darabja, a nádor pecsétjének nagyobb fele, az érsekének selyemzsinórja. DL 1537/1. (NRA fasc. 559. n. 22.) b) 62,3x41,2 cm. Kezdő A helye üres. Három függőpecsétje ugyanúgy, mint a) alatt. DL 1537/2. (azelőtt DL 1536. NRA fasc. 1504. n. 24.) Átírta: budai káptalan 1299. (DL 1538. NRA fasc. 400. n. 41.) Wenzel X. 329., Gyöngyös VIII. (1879) 52. sz. (magyar ford.), Documente priv. ist. rom. C. II. 464. (Román ford.) 4258. — Babunyg fiainak: István szlavón bánnak, János, Raduzlaus és Ottó comeseknek, akik hűségére visszatértek és az elfoglalva tartott Zumzed, Vrbaz és Galas királyi várakat visszaadták, nagybátyjával: Albertynus szlavón herceggel egyetértésben, János kalocsai érsek királyi kancellár és a püspökök tanácsából és egyetértésével megbocsát, továbbá visszaadja nekik nagybátyjuk: Raduzlaus néhai bán mindama várát, falvát és földjét, amiket eddig birtokoltak. Az oklevelet az érsek és a püspök pecsétjével is megerősítteti. — D. et actum Bude in festő b. Pétri ad vincula p. m. discr. viri mag. Ladyzlai prepositi Tytuliensis, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. M° C°C° nonagesimo nono, r. aut. n. a. nono. Rongált eredeti: [50,9] x [26,4] cm. A kezdő A helye üres. A királyi függőpecsét selyemzsinórja, továbbá 8 függőpecsét hártyaszalagja és a kilencediknek a helye. DL 66490. (Blagay lt.) Blagay okit. 65., Smiciklas VII. 351. Az oklevél kifogástalan külseje, tartalma és 9 pecséttel történt megerősítése hitelessége mellett szól, csak a dátumsor szabálytalansága okoz nehézséget, mert a dátum per manus formulával a keltezési hely nem fér össze a magyar okleveles gyakorlatban. Elképzelhető azonban, hogy itt itáliai hatás okozta a következetlenséget, s ilyen hatásnak tekinthető a függőpecsétek hártyaszalagon történt felfüggesztése is. 4259. + — nagybátyjának: Albertinus Maurocenus-nak, aki őt nevelte és aki a főpapok, főurak és nemesek kérésére otthonát elhagyva Magyarorszára jött, Szlavónia hercegségét mint a királyi ivadék első méltóságát és a királyi, illetve királynéi joghoz tartozó Posega megyét adományozza, egyszersmind úgy intézkedik, hogyha fia lenne vagy fiai lennének, Albertinus szlavón herceg és Posega örökös ispánja, valamint fiörökösei az öröklési rendben közvetlenül fiát, illetve fiait fogja követni. — D. Bude in oct. B. Jacobi ap. p. m. discr. viri mag. Ladislai prepositi Tytulensis, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. 1299., r. aut. n. a. nono. Átírta: Miklós ostiai püspök és pápai követ 1301. nov. 14. (XVI. századi másolata: Museo civico Correr, Velence 3629. sz. kódex, azelőtt Cicogna 293. sz., fol. 22. — DF 285460.)