Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 4. füzet 1290–1301 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13. Budapest, 1987)

— Chan-i Máté fia: István hűséges szolgálataira való tekintettel, amelyeket különböző ügyekben, különösen pedig az Albert osztrák és stájer herceg ellen indított hadjáratban tett azzal, hogy Bécs város alatt derekasan harcolva megsebesült, neki meg fiainak: Gábornak és Elias-nak adja a szolnoki vár Kerew nevű földjét, amelynek adományozhatóságáról az erdélyi káptalan átírt k. n. jelentéséből meggyőződött. — D. p. m. discr. viri mag. Theodorii Albensis eccl. prepositi, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. M° C°C° nonagesimo tertio, pridie Non. Oct., r. aut. n. a. quarto. Eredeti: 47 x 28,4 cm. Nagyméretű egyszerű kezdő A. Függőpecsét zsinórja. DL 30 359. (Gyulafehérvári káptalan hiteleshelyi lt. Centuria A. n. 50.) Teutsch—Firnhaber: Urkundenbuch I. 183., Wenzel V. 79., Hazai okmt. VIII. 327., Documente priv. ist. Rom. C. II. 398. (román ford.) 3949 —, jóllehet trónra léptekor a bárók tanácsára elrendelte, hogy a nemesek és mások birtokain lakó románokat (Olacos) a Scekes nevű királyi predium-ra vonják össze, most mégis jóváhagyja IV. Lászlónak azt az intézkedését, hogy az erdélyi fehérvári káptalannak a püspöki birtokokból elválasztott Fylesd és Enud nevű birtokain 60 család (mansio) éljen az ötvened, a tized és más adók fizetésétől mentesen, egyszersmind megparancsolja a tized-, ötvened- és más adószedőknek, hogy tőlük adót ne szedjenek. — D. p. m. discr. viri mag. Theodori Albensis eccl. prepositi, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. M° CC° nonagesimo tertio, septimo Yd. Nov., r. aut n. a. quarto. Átírta a kor szokásaitól eltérően folytatólagos záradékkal János kalocsai érsek királyi kancellár, Péter erdélyi és Tamás boszniai püspök, Gellért, a gyulafehérvári domonkosok perjele és a konvent, András, az ugyanottani ágostonos rend perjele és a konvent k. n. (DL 31 059. Gyulafehérvári káptalan hiteleshelyi lt. Centuria XX. n. 37.) Átírta a kor szokásainak megfelelően a) [I. Károly 1313.] (Csonka. Batthyaneum, Erdélyi káptalan lt. 1—32. DF 277 208.) b) kolozsmonostori konvent 1456. júl. (22 körül). (DL 30360. uo. Centuria H. n. 20.) Teutsch—Firnhaber: Urkundenbuch I. 185., Wenzel V. 81., Densuçianu: Documente I. 1. 522., Zimmermann—Werner: Urkundenbuch I. 195., Documente priv. ist. Rom. C. II. 400. (román ford.) — Kivonat: Tört. Tár 1892. 502. 613. sz. és 1895. 236. 1016. sz., Documenta Valachorum 38. és 40., Documente priv. ist. Rom. C. II. 396., Györffy: A románok 22. 22. sz. 3950. — meghagyja a IV. László által adományozott HodusMonostura nevű, Morus melletti földet Nagy (magnus) Itemus comes s testvérei: Kwsa és Demeter birtokában és újból nekik adományozza azokért a hűséges szolgálatokért, amelyeket nevezettek különböző felsorolt alkalmakkal tettek. Eredeti: 33,5 x 23,1 cm. Díszes kezdő A. Függőpecsétje a plica egy részével kiszakadt. DL 40217. (Múz. Törzsanyag.) Juhász K.: Stifté 220. Az oklevél szövege: Andréas Dei gratia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie Bulgarieque rex omnibus Christi fidelibus tam presentibus quam futuris presens scriptum inspecturis salutem in eo, qui est salus omnium. Regiam decet maiestatem precibus condescendere subditorum optatis horum maxime, qui sibi tempore oportuno commendabilem famulatum in fervore fidelitatis inpendisse dinosscuntur. Proinde ad universorum notitiam tenoré presentium