Franciscus Dőry: Decreta Regni Hungariae : Gesetze und Verordnungen Ungarns 1301–1457 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 11. Budapest, 1976)
Bevezetés
60 törvényszöveget, illetve töredéket ölel fel. Az Összeolvasásból nyert szövegkritikai megjegyzéseken túlmenően elkészítettük valamennyi decretumnak — alaki és tartalmi kérdésekre kiterjeszkedő — bevezetését és tárgyi jegyzeteit. E tekintetben azt a munkamegosztást alkalmaztuk, hogy a pénzügyi, adóügyi, gazdasági természetű, polgári és jobbágyjogviszonyokat szabályozó törvényeket Bácskai Vera, az államjogi, igazgatási, jogszolgáltatási, egyházi és katonai tárgyúakat az alulírott dolgozta fel. Néhány újabban előkerült szöveg (1328. okt. 31., 1405. aug. 31.) beillesztését Érszegi Gézának köszönhetjük. Döry Ferenc, a törvények fáradhatatlan összegyűjtője, a magyar levéltárosok nesztora, 1960. február 15-én elhunyt. Mint előre megérezte, nem adatott meg neki, hogy nagy művének sajtó alá rendezésében közreműködjék. Legyen ez a kötet is áldozatos munkásságának emléke, „monumentum aere perennius". A szövegkiadásnak alapvető kérdése, melyben Döry és Szilágyi közt sem volt egyetértés: feltétlenül ragaszkodjunk-e egy-egy decretum legjobb szövegéhez, vagy igyekezzünk több fennmaradt hiteles eredeti példányból az eredeti hangzatot rekonstruálni. Döry az utóbbi mellett foglalt állást, a következő indokolással: „Nemcsak lépten-nyomon előfordulnak figyelmetlenségből eredő olvasási és másolási hibák, hanem itt-ott meg sem magyarázható eltérések is. Úgy látszik, hogy a királyi kancelláriában, midőn valamely törvénynek több példányban való kiállításáról volt szó, a másolók diktálás után írtak. Erre mutatnak különösen a tulajdonnevek írásában jelentkező eltérések és a téves hallásból vagy figyelmetlenségből eredő másolási hibák. Ez okból nem ragaszkodtam kizárólag egy példány szövegéhez, hanem a felhasznált összes példányok egybevetése alapján iparkodtam szövegkritika segélyével a helyes szöveget megállapítani, a többi példányban mutatkozó eltéréseknek jegyzetben való feltüntetése mellett. Ilyképpen bárkinek módjában áll a szövegmegállapítás helyességét ellenőrizni." 51 Ezt a felfogást vallotta már a múlt század végén Tagányi Károly is az oklevelek tekintetében: „Rájöttek, hogy éppen az eredetinek betűhív utánzása teszi az oklevél szövegét pontatlanná, keveri ellentmondásokba s megfosztja józan értelmétől. Kisült, hogy az oklevelek maguk se érdemlik meg azt a rajongó tiszteletet, hogy tele vannak gyarlóságokkal, mint minden más emberi mű. De ha idáig az volt a jó oklevélkiadó, aki jól ismerte a régi bötűket 'avec sa petité latiné' ..., ma tőle a történetíró előkelő képességeit, szerkesztésétől pedig nem az eredeti oklevél barbár gyarlóságainak megörökítését, hanem értelmének szabatos kritikai megállapítását várjuk." 52 Egy-egy decretum szövegének megállapításánál a fentiek szerint úgy jártunk el, hogy Döry kéziratának útmutatásával, de ezen gyakran túl is menve, igyekeztünk az összes, Mohács előtt keletkezett példányt összegyűjteni; ezután a hiteles eredeti példányok szövegét vettük alapul. Ha ezek között eltérés mutatkozott ami gyakori eset volt —, a grammatikailag helyes alakot fogadtuk el; két vagy több 51 A jelen kiadvány bevezetésének szánt szövegben. «Századok 1893, p. 42.
