Franciscus Dőry: Decreta Regni Hungariae : Gesetze und Verordnungen Ungarns 1301–1457 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 11. Budapest, 1976)

Bevezetés

egyformán helyes alak közül pedig azt, amelyet a kéziratok többségében találtunk. Egyetlen kéziratnál ez a kérdés természetesen nem merült fel, ennek nyilvánvaló elírásait kellett csak korrigálni, az eredeti alaknak a jegyzetben való feltüntetésével. A szövegvariánsok valamennyi, XVI. század előtti példány eltéréseit feltüntetik; a XVI. századtól fennmaradt kéziratos törvénygyűjteményeket és a CJH szövegét azonban csak akkor vettük figyelembe, ha más nem állt rendelkezésre. Hangsúlyoznunk kell, hogy a törvénycikkeket az itt felölelt korszakban még nem számozták, a kötet szövegében olvasható cikkszámok tehát a kiadóktól származnak. A számozásnál igyekeztünk a szöveg útmutatását követni (így az Item szócska rendszerint új cikket jelöl stb.), de a CJH vagy Kovachichék sokszor illogikus számozását nem tartottuk magunkra kötelezőnek. A decretumok időrendben sorakoznak a kötetben, az 1300 körüli Compilatio és a három fennmaradt törvényjavaslat az Appendixbe került. Az elveszettekre utaló regesztákat is az időrendbe illesztettük. Egy-egy decretum (javaslat) a következő részekre tagolódik: 1. A feloldott kelet „németes" sorrendben, pl. 20. Juli 1440. Amennyiben az oklevél keltezetlen, a kikövetkeztetett dátum szögletes zárójelbe kerül, s így is hivatkozunk rá a jegyzetekben, pl. [Um 1320]. A törvényekre való hivatkozásokban egyébként a napi dátumot is feltüntetjük, ha az illető évből több decretum maradt fenn (pl. 8. März 1435. III.), de elhagyjuk, ha az idézett szöveg az év egyetlen decretuma (pl. 1351 :XII). 2. A decretum keletkezési helyét és idejét, körülményeit, tendenciáját, osztálytartalmát és hatását röviden áttekintő bevezetés. Mint minden, a kiadóktól eredő szöveget, ezt is kurzívval szedettük. Ha a bevezetés forrásokra vagy irodalomra utal, számmal jelölt jegyzetek követik. '3. Litt, jelzéssel a közölt szöveg megállapításának forrásait soroljuk fel, mindenekelőtt feltüntetve azt, hogy hány eredeti és hány átírt példányt használtunk. A szövegek felsorolásánál előbb az eredetiek, azután az átiratok következnek; kéziratos kódexek csak akkor, ha más forrás nincsen. Egy-egy kéziratot a sor elejére kivitt sigla jelöl, ez mindig a kézirat valamilyen jellegzetességéhez kapcsolódik (beszélő betűjelzés). A sigla jelölheti azt a vármegyét (várost), amelynek a törvény adott példányát elküldték; régebbi őrzési helyét, pl. valamelyik család levéltárát; ezek hiányában jelenlegi őrzési helyét, pl. A = Archívum, Academia. Ha ugyanaz a sigla ismétlődnék, kétbetűs szótaggal különböztetjük meg a példányokat, pl. Be, Bi stb.; az Országos Levéltárban őrzött több példányt sorszámozzuk;, pl. AI, A2 stb. Egy-egy eredeti példány leírása folyamatos szövegben a következő adatokat tartalmazza: Proveniencia és régebbi őrzési hely. Az oklevél anyaga, állapota és pecsétje. A hátlapján olvasható kancelláriai jegyzetek és 1526 előtti feljegyzések. A jelenlegi és az előző jelzet (az Országos Levéltár Mohácselőtti Gyűjteményének jele csak: DL). Ha vidéken vagy külföldön őrzött oklevelet használunk fel, jelzete mellett zárójelben a filmtárit is megadjuk: OL Filmarchiv, Karton... Az eredeti példányokat a siglák betűrendjében soroljuk fel. Az átiratok leírásának adatai: Az átíró személy vagy hatóság neve, az átirat