Franciscus Dőry: Decreta Regni Hungariae : Gesetze und Verordnungen Ungarns 1301–1457 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 11. Budapest, 1976)
Bevezetés
áttekintése azt mutatja, hogy teljes értékű privilégiumba öltöztetik azokat a jogszabályokat, amelyek a nemesi szabadságokat tartalmazzák, illetve ilyeneket, nyújtanak. A sigillum duplex authenticum függ az 1351-i, 1384-i és 1435-i decretumok eredeti példányain, és ezek adják a méltóságok felsorolását is. Az 1439. május 29-i, ugyancsak szabadságlevél-jellegű decretum azonban nélkülözi ezt, és csupán sigillum secretum erősíti meg. A Zsigmond haláláig keletkezett többi törvény — ha egyáltalán ismerjük eredetijét — pátens oklevélben jelenik meg. Az 1440-nel kezdődő „zavaros időkben" is privilegiális a forma (1440, 1444), de a méltóságsor hiányzik. Az interregnum törvényeinek természetes megerősítője az országpecsét (sigillum universitatis regni Hungarie), de nagyobb biztonság kedvéért az országgyűlésen jelenlevők is ráfüggesztik pecsétjüket az oklevélre, legalábbis a szöveg szerint (1444, 1445). Feltűnő, hogy az 1446. jún. 13-i decretumot Hunyadi vajdai pecsétjével látja el, de ez elsősorban az ő ígéretét foglalja magában, hogy hatalmának korlátait tiszteletben tartja. V. László 1453-i decretumát ismét csak titkos pecséttel látja el, mert nagy pecsétje nincsen. Méltóságsor pedig 1435 után sehol sem található; helyette a XV. század derekának rendi biztosító oklevelei, ill. záradékai adnak nyomatékot a rendelkezésnek. A helyzetet tehát a kiforratlanság, a formák keresése jellemzi. Ugyanez áll a commissiós jegyzetekre is, melyek mandátumokon a XV. század elején jelennek meg. Bár nincs nyoma annak, hogy a decretum érvényét szélesebb körű tanácskozó testület részvételétől tették volna függővé, az említett propagandisztikus szempont indokolhatta, hogy a commissioproprio domini regis (pJ. 1421. júl. 23.) mellé kitegyék az ex deliberatione prelatorum et baronum (1439. szept. 17.), sőt az ac regnicolarum szavakat is (1443. márc.-i végrehajtási utasítás). A törvényhozás gyakoribbá válása, társadalmi bázisának kiszélesedése megnövelte a decretum jelentőségét a XV. században. Eck hart F. helyesen figyelmeztetett rá, hogy a középkori törvényeket nem szabad úgy tekintenünk, mintha mai törvények volnának, és az oklevelekben kifejeződő jogélettel szemben inkább jogi programokat kell látnunk bennük. 39 Az a konkrét vizsgálat egyébként, amelyet ő ajánlott, nagyon is helyénvaló. Éppen az érvényesülés szempontjából igyekeztünk összegyűjteni a kötetben foglalt decretumokra való hivatkozásokat; ezekből látható, hogy az Anjou-kori szórványos utalásokkal szemben a XV. század elejétől megsokszorozódnak, az 1440-es években rendszeresekké válnak. Arra gondolhatunk hát, hogy a törvény — a feudális anarchia keretei között — korszakunkban fokozódó mértékben érvényesült. Ennek a megfelelő kihirdetés volt a feltétele. A decretumok eredeti példányain olvasható jegyzetek tanúsítják, hogy a kihirdetés rendesen a vármegyéknek való megküldés útján történt, először az [1320 körül] keletkezett törvény esetében. De különösen az 1400 — 1410-es évek tanácsi decretumai bizonyítják, hogy a törvényeket még más módon is széltében publikálták, mint az 1417. júl. 21-iben írják; ezt „volumus per fora et alia loca publica ubivis . . . palám facere proclamari". 39 Jog- és alkotmánytörténet, in: A magyar történetírás új útjai. Budapest 1931, pp. 285 — 286.
