Franciscus Dőry: Decreta Regni Hungariae : Gesetze und Verordnungen Ungarns 1301–1457 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 11. Budapest, 1976)
Bevezetés
Comitiorum nemcsak a Corpus Jurisból hiányzó kb. húsz decretumot tette közzé, hanem értékes magyarázatokat is fűzött hozzájuk. A magyar országgyűlésnek a szerző szerint ősi és szakadatlan létezését akarta igazolni, s így szembeszállt Grossingernek, valamint jelentősebb elődjének, Kollárnak az abszolutizmust támogató felfogásával. Ekkor már széles körben talált erkölcsi és anyagi támogatásra, s a művelt társadalom segítségével a századfordulóra még három pótkötetet is ki tudott adni. Már 1791-ben nyilvánosságra hozta a hazai történettudomány művelésére hivatott intézet tervét, s az Institutum első feladatának is a hiányos, hibás és nem törvény jellegű toldalékokkal terhelt CJH új kiadásának előkészítését jelölte meg. Bár az intézet rövid fennállás után, a magyar jakobinus mozgalom elleni reakció hatására elhalt, Kovachich nem szűnt meg munkálkodni az addig ismeretlen törvények összegyűjtésén s a remélt új Corpus Juris-kiadáson. 8 Későbbi kiadványait már fia, József Miklós neve alatt tette közzé* de azokban is az ő munkája ölt testet. így látszólag az ifjabb Kovachich mutatta ki, hogy a CJHban található szövegek sokszorosan eltérnek az eredetiektől. 9 Az ő neve alatt látott napvilágot később néhány további ismeretlen decretum, s a Kovachichkiadványokban szétszórt törvények máig gyakran forgatott gyűjteménye is. 10 A történetileg hiteles és teljes új CJH kiadásának terve a feudális uralkodó osztály makacs ellenállásába ütközött, és mindmáig nem is valósult meg. Megható Kovachich Márton Györgynek egy emberöltőn át a siker reménye nélkül, rendkívüli erkölcsi bátorsággal folytatott küzdelme az új kiadásért. Az 1791-i első kezdeményezés után jó egy évtizeddel József főherceg-nádorhoz fordult memorandumával, melyben a nyomtatott törvényszövegek összegyűjtésén kívül a lappangó kéziratok felkutatását is javasolta. 11 Majd 1804-ben Nuncium címen az ország nemeseihez és valamennyi polgárához intézte szavait. 12 Az 1807-i országgyűlésen még zsenge korú fiával szétosztatta az új CJH címeinek jegyzékét, 13 s az immár elfogyott régi kiadás jobb megújítását sürgette, de érdeklődés és támogatás helyett csak feljelentést vont magára. Az sem hozott eredményt, hogy a fiú neve alatt megjelent újabb közleményeket nagy számban osztogatták tiszteletpéldányként; amint a szerző keserűen megjegyzi, „haud dubium est, plura istorum opusculorum exemplaria, succedéndae herbae Nicotianae, quam lectioni, deservivisse, * Institution historico-diplomaticum . . . Pestini 1791, a CJH-ra p. 174. Az intézetről, Kovachich nézeteiről V. Windisch É.: Kovachich Márton György és a magyar tudományszervezés első kísérletei. Századok 102 (1968) pp. 90—144, különösen 100, 105—106. 9 Lectiones variantes decretorum comitialium. Pesthini 1816. 10 Monumenta veteris legislationis Hungaricae. Segmentum I— II. Claudiopoli et Zagrabiae 1815; Sylloge decretorum comitialium inclyti Regni Hungáriáé, T. I—II. Pesthini 1818. 11 V. Windisch É.: Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári anyag feltárása a XIX. század elején. Lt. Közi 37 (1966) p. 74. 12 Nuncium ad excelsos Regni proceres et universos patriae cives . . . Budae 1804, hozzá Windisch: op. cit., Századok 102 (1968) pp. 138-139. 13 Lineamenta apparatuum circa Corpus decretorum. . . Budae 1807.
