Franciscus Dőry: Decreta Regni Hungariae : Gesetze und Verordnungen Ungarns 1301–1457 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 11. Budapest, 1976)
Bevezetés
quod nec sumptus ad ea compingenda, nec animus ad inspicienda convertendi esse viderentur. 14 " Csak 1810-ben sikerült Kovachichnak elérnie, hogy elindulhatott első országjáró körútjára. Színleg a banderialis deputatio munkájának elősegítésére, valójában (és immár kívánsága szerinti országbírói utasítás szerint) az országgyűlési decretumok összegyűjtésének és az új CJH előkészítésének feladatával kelt útra. Az akkori Magyarország és Erdély szinte egész területét átfogó, megismételt utazásai gazdag eredményt hoztak. Mint 1813-i összefoglaló jelentésében írta, 33 eredeti decretumot fedezett fel a XIV —XVI. századból, és 36 olyan kódexet, amely törvényszövegeket tartalmazott. 15 Érthető, hogy a sikeren felbuzdulva a Szent Szövetség korának első esztendeiben Kovachich és fia sorozatos emlékiratokkal fordult a rendi Magyarország illetékes szerveihez: József főhercegnádorhoz, Ürményi József országbíróhoz és Vallis József államminiszterhez; sőt az apa hatezer példányban röpiratot is bocsátott ki a haza polgáraihoz a még lappangó decretumok felfedezése érdekében. Előterjesztéseiket (1816—1817) a cenzor és a helytartótanács elutasítóan fogadta, sőt az utóbbi ,,egy merész tollú író éretlen és veszedelmes elmeszüleményeinek" bélyegezte. 18 A Provocatio című röpiratot is közöny fogadta. 1820-ban az új CJH programját még határozottabban meghirdető, a fiú neve alatt megjelent Notitiae praeliminares sem hozott eredményt. 17 Jellemző az a tény, hogy amikor a pesti egyetemi nyomda a Corpus Jurist 1822-ben újra kiadta, ennek tartalma mindössze a Szegedi János jezsuita professzor XVIII. századi kiadásában foglalt decretumokat ölelte fel, kiegészítve az azóta hozottakkal. 18 A két Kovachich hatalmas arányú törvénykiadása és agitációja tehát süket fülekre talált. Valóban fennállt az a veszély, hogy ez a gyűjtőmunka a magyar papságnak és nemességnek a hagyományos törvényszövegekre, sőt ezeknek kiterjesztő értelmezésére alapított jogait egy-egy újonnan feltalált decretummal esetleg megingathatja. Az ettől való félelem akadályozta meg, hogy a hiányzó törvényeket a Kovachichok szándéka szerint „iure postliminii" beiktassák a régi Corpus Jurisba. Ez a félelem a törvénytár „corpus clausuni" jellegéről szóló tan osztálytartalma. Ez okozta, hogy amikor az atya, Márton György úttörő munkájának elkezdése után több mint fél évszázaddal a CJH utolsó feudáliskori kiadását a fiúra, József Miklósra bízták, javaslataiból úgyszólván semmit sem valósíthatott meg. A háromkötetes kiadás (1844—1847) mindössze annyiban tér el a régebbiek 14 J. N. Kovachich: Notitiae praeliminares . . . p. 144; a két Kovachich törekvéseinek története uo. pp. 135—151. 15 Windisch: op. cit., Lt. Közl. 37 (1966) pp. 84-94. 16 Az előterjesztések J. N. Kovachich: Notitiae praeliminares . . . pp. 151 — 207, köztük az új kiadás tervezete pp. 158— 173. 17 Windisch: op. cit, Lt. Közl. 37 (1966) p. 100. 18 J. N. Kovachich: Notitiae praeliminares ... pp. 417—422; Párniczky— Bátyka: op. cit. p. 78.
