Franciscus Dőry: Decreta Regni Hungariae : Gesetze und Verordnungen Ungarns 1301–1457 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 11. Budapest, 1976)

Bevezetés

A közel négy évszázada megalapozott tradíció rendkívül szívósnak bizonyult. A magyar törvények gyűjteménye 1584 óta számos kiadásban látott napvilágot. A második, 1628-i, bécsi kiadásban a magyar feudális jog nagy tekintélyű összefoglalása, Werbőczy István Tripartituma került az élére; 1696-ban Szentiványi Márton jezsuita megadta máig használatos címét, és több jogi munkával bővítette; 1742—1751 közt rendtársa, Szegedi János professzor jegyzetekkel egészítette ki, magát a szöveget pedig paragrafusokra bontotta.

4 Az utolsó kiadás a magyar honfoglalás ezeréves fordulóján, 1896-ban indult meg, és egészen 1947-ig az évről évre alkotott új törvények járultak hozzá. Ez a „millenáris" kiadás (latin és magyar nyelven) technikailag fejlettebb volt az eddigieknél, de elvi megalapozásában a feudális korban kialakult zártság elvéhez (corpus clausum) ragaszkodott; sem a teljesség, sem a kritikai szöveghűség követelményének nem felelt meg. A történetírás igényei egyre sürgetőbben követelik új, kritikai kiadás megjelenését. Senki sem bírálta olyan élesen a CJH hiányosságait, mint a XVIII —XIX. század fordulójának két nagyérdemű jogtörténésze, Kovachich Márton György és fia, József Miklós. Azt a vádat, amelyet Mossóczy ellen elsőnek a magyar egyházi törvényhozás forrásainak kiadója, Batthyány Ignác erdélyi püspök hangoztatott, hogy lényegében az Ilosvay-kódexet másolta ki, a későbbi irodalom megcáfolta.

5 Sokkal nyomósabb a két Kovachichnak az a kritikája, hogy a CJH első kiadója nem az eredeti példányokból dolgozott, hanem a kéziratos gyűjteményekben talált másolatokat tette közzé; ezeknek hibái tehát átöröklődtek a későbbi kiadásokra, s a hagyomány által megerősítve gátolták a szöveg kijavítását. Mindamellett Kovachich József Miklós is elismeri az úttörők érdemeit: „Utcunque demum Editio haec manca, heterogeneis onerata, et erronea sit, magnum tarnen meritum, et gratiae Mossoczio denegari non possunt, quod illám adornaverit, et integra fide, qua potuit, in ea versatus sit, alioquin forte diu etiam Seculo XVII. Editione Decretorum suorum, Hungária carere debuisset, et meliorem, nequidem Seculo XVIII. privatus aliquis adornasset."

6 Logikus lett volna, hogy a magyar „ancien régime" utolsó fél századában a hibáktól megtisztított, új Corpus Juris jelenjék meg. Ez volt Kovachich Márton György életének egyik nagy, de sikertelen vállalkozása. A magyar kamara szerény beosztású hivatalnoka korábbi művelődéstörténeti érdeklődésétől elfordulva, 1789-ben a történeti magyar közjog művelésének szentelte erejét. A következő évben, amikor II. József erőszakos összbirodalmi politikájának bukása és a császár halála után ismét összeült a rendi országgyűlés, Kovachich már kész forráskiadvánnyal lépett a nyilvánosság elé.

7 A Vestigia * L. ezekről Párniczky M, —Bátyka }.: A magyar Corpus Juris. Az első kiadások forrásai. Budapest 1936. 8 Uo. pp. 54—55, Iványi: op. cit. pp. 66—67. 8 J. N. Kovachich: Notitiae praeliminares . . . p. 50. 7 M. G. Kovachich: Vestigia comitiorum apud Hungaros ab exordio regni eorum in Pannónia, usque ad hodiernum diem celebratorum. Budae 1790; kiegészíti Supplementum ad Vestigia comitiorum apud Hungaros ab exordio regni eorum in Pannónia, usque ad hodiernum diem celebratorum, T. I—

III. Budae 1798-1801.