Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)

(1289.) dec. 25. Körösszeg mellett. 1289. — megparancsolja Szatmár, Szabolcs és Bereg megyék nemeseinek és minden katonáskodó, illetőleg katonáskodásra köteles lakosának, hogy felfegyverezve Vbul fiának: Mihály comesnek fiaival: István és Pál mesterekkel csatlakozzanak hozzá, s ez esetben királyi kegyéről biztosítja őket, mert ellenkező esetben mint parancsszegőkön vagyonúkban és személyükben bosszút fog állni. — D. iuxta Keressceg, in festő Nativitatis domini. Eredeti: 14 X 4,6 cm. Hátlapjára nyomott pecsét töredéke. Pécsi székesegyházi kincstár. Klimógyűjtemény Tom. I. pag. 35. (OL. Filmtár 801. doboz 9. sz.) Szirmay: Szathmár vm. I. 41. (1290.) (magyar ford.), Fejér V. 3. 506. (é. n.), Densusianu: Document

e I. 1. 489. (é. n.), Documente priv. ist. Rom. C. II. 315. (román ford.) — Kivonat: Tudományos Gyűjtemény 1821. V. 103. Az évszám Szabó K.: Kun L. 171. alapján. 3539. — Fyacha fia: Dámján liptói jobbágyfiú kérésére átírja és megerősíti Lőrinc fia: Miklós volt zólyomi ispánnak 1289. febr. 23-án kelt oklevelét, amely szerint az ispán a király parancsára a turóci konvent megbízottjával a liptói Solumus nevű földből kihasított két ekényit s megjárva határait, Damjánt beiktatta. Eredeti: Díszes kezdő L. Függőpecsét nyoma. Kubinyi lt. Árvaváralja. (OL. Fkgy. D. 62. Rossz felvétel.) Átírta: I. Károly 1340. dec. 6. (Esztergomi prímási világi lt. Lad. Y. n. 16. — OL. Filmtár 579. doboz.) Tartalmilag átírta: liptói registrum 12. §. Tartalmi átírás: Fejér V. 3. 483., Magy. Tört. Tár IV. 11. — Kivonat: Tört. Tár 1904. 244. 143. sz. Az oklevél szövege: Ladizlaus dei gratia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie Bulg[arieque]

1 rex omnibus Christi fidelibus tam presentibus quam futuris presens scriptum inspecturis salutem in omnium salvatore. Ad (!)

2 (r)egalis culminis mansuetudo remediis et utilitatibus invigilat subiectorum et dum eis [prospijcitur, dum dignis premiis adiunguntur ex ipsorum opulentia, regis glória cresscit iugiter et [aujgetur. Ad universorum notitiam tenoré presentium volumus pervenire, quod accedens ad nostram presentiam [Djamyanus filius Fyacha filii iobagionis de Lyptou exhibuit nobis litteras privilegiales Nicolay [filjii Laurencii quondam comitis de Zolum fidelis nostri bone memorie super collatione térre Solumus [vocate] ad duo aratra sufficientis, petens a nobis cum instantia humili et devota, ut easdem [ra]tas habere et acceptas et nostri privilegii patrocinio dignaremur confirmare. Quarum quidem tenor talis est: Nos N[icolau]s comes de Zolum memorie commendantes significamus, quibus expedit, universis presentium [per] tenorem, quod Damyanus filius Fyacha filius iobagionis de Lyptou ad nostram accessit presentiam exhi[bens n]obis litteras domini regis inter cetera continentes, quod assumpto una nobiscum testimonio prepositi et [cojnventus de Turuch accederemus ad faciem térre Solumus vocate in Lypto existentis et de ipsa ter[ra eidem] Damyano pro meritoriis servitiis suis, que sub castro comitis Petri filii Kazmerii in Preuge [exjistente, qui ipsum castrum contra regiam maiestatem detinebat et servabat in aquirendo ipso castro una nobis [cum domijno regi fideliter inpendit, qui etiam sub eodem castro pro fidelitate regié corone inpen[d]enda per ictus lapidum letaliter extiterat vulneratus, quandam terram ad duo aratra sufficientem de terra [populorum] predicte ville reambulando et cum funiculo separando statueremus perpetue Damyano prefato [pjossidendam. Nos itaque, ut tenemur, regio mandato satisfacere cupientes recepto homine predicti prepositi [et co]nventus et quibusdam personis ydoneis de districtu Lypto, Mykus sacerdote videlicet vice[ar]chiadiacono (!) de ecclesia sancte Marié, Bartholomeo, Radun, Mykus, magistro Johanne, Stephk et Se[bastiano] accessimus ad faciem térre populorum ville Solumus vocate et convocatis commetaneis [et] vicinis universis, necnon presentibus populis ville Solumus predicte et ipsis populis non contradicentibus, 1 A két felvételből álló fénykép mindkét felvételének baloldala fényt kapott s ezért az oklevél valamennyi sorának eleje és közepe néhány betű szélességben olvashatatlan. A hiányzó szavak vagy betűk szögletes zárójelek között az 1340-i átírásból pótoltattak. 2 Az írnok, tévedésből a promulgatiot kezdte írni, s ezt észrevéve arengára tért át, anélkül, hogy az „Ad"-ot kivakarta volna.