Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)

1289. ym[o voljentibus et consentientibus de terra eorundem terram ad duo aratra sufficientem a parte térre Fyacha [reajmbulando et cum funiculo separando metasque in eadem erigendo statuimus et assignavimus Damyano fil[io Fya]cha prenotato et suis heredibus iure perpetuo possidendam, tenendam et habendam. Mete [au]tem ipsius térre hoc ordine distinguntur: prima meta incipit iuxta metas térre populorum ville Lubule vocate, ub[i duo] fluvii Cherona dicti in unum coniunguntur; inde exit versus occidentalem ad unum (!) paludem arundino[sum], in fine cuius est meta terrea, in qua est arbor Egurfa dicta et exinde [iuxta] terram ville populorum Lubule predicte directe [ad mon]tem ascendendo vádit ad unam metam terream, in qua est arbor Tulfa dicta; deinde parum proce[dend]o conlateratur térre magistri Johannis Latini, ubi est meta terrea et iuxta terram ipsius magistri Johannis reflectitur versus [parte]m septemtrionalem et vádit ad duas metas terreas; inde directe procedendo vádit ad duas [metas] terreas, exinde vádit ad unam metam terream, in qua est arbor Nyrfa dicta; deinde procedit ad u[nam m]etam terream, que est secus viam et exinde reflectitur versus partém occidentalem, vádit [ad unjam metam terream, in qua est arbor Nyrfa dicta; inde vádit ad unam metam terream et exinde vad[it ad] aliam metam terream; deinde vádit ad metam terream, in qua est arbor Thulfa dicta, [que est] secus viam et exinde vádit ad predictum fluvium Cherona in cuius rippa est meta terrea, in qua est [arbor] Egurfa dicta et transiens ipsum fluvium exit ad unum fontem arundinosum, cuius videlicet [fontis] per médium directe procedendo venit ad caput ipsius fon[tis], ubi est meta terrea, in qua est arbor [Egurfa] dicta; deinde directe ascendens in montem vádit ad unam metam terream, in qua est [similiter] Egurfa; inde vádit ad unam metam terream, in qua est arbor Thulfa et exinde transiens unam viam [direcjte venit ad unam metam terream et exinde vádit ad unam metam terream, que est iuxta aliam [viam in s]ummitate montis, in qua est arbor Thulfa dicta; inde vádit per médium unius nemoris rubei et venit ad [unam] metam terream et ibi conlateratur térre Bartholomei et exinde iuxta terram eiusdem Bartholomei [reflectitur] versus par tem meridionalem et vádit ad unam metam terream, que est iuxta unam parvam semitam, in qua [est ar]bor Nyrfa dicta et exinde directe ascendit ad montem et vádit usque magnam viam, iuxta [quam est me]ta terrea et per eandem viam versus partém meridionalem [ean]dem directe procedendo vádit usque ad [metam ter]re hereditarie Fyacha predicti patris dicti Damyani et sic mete ipsius térre terminantur et ut [hec in posterum] regalis datio oblivionem recipére non possit, nostras litteras concessimus sigilli nostri munimine rob[oratas]. Dátum in Lyptouia, in die Cinerum anno domini M° CC° LXXX

0 nono. Nos igitur, qui ex suscepti [regiminis] nostri officio tenemur metiri cuiuscumque petitiones fidelis [pro]spicere oculo circumspecto et quia petitiones eiusdem [Damyan]i iuste et legitimé esse videb[ant]ur regio inclinati cum favore predictas litteras privilegiales sepe[dicti] Nicolai ratas habentes et acceptas auctoritate presen[tium] et patrocinio confirmamus. Ut igitur huius nostr[e confirmatijonis series robur optineat perpetue firmitatis, nec ullo unquam tempore in irritum possit seu debeat [revocari s]eu rectractari, presentes concessimus litteras duplicis sigilli nostri munimine roboratas. Dátum per manus ven[erabilis patris G(regorii)] dei gratia episcopi Chanadiensis, aule nostre cancellarii, dilecti et fidelis nostri anno domini M°[CC° octua]gesimo nono, regni autem nostri anno decimo o[ctavo]. 3540. — atyjának bemutatott privilégiuma (1853. sz.) alapján újólag a Karako-i királyi hospeseknek adományozza az erdélyi Fehérvárhoz tartozó Gyvmurd nevű földet, elrendelvén, hogy a hospesek ugyanazokkal a kiváltságokkal éljenek, mint amelyeket V. Istvántól kaptak. — D. p. m. ven. patris Gregorii dei gratia episcopi Chanadiensis, au. n. canc. dil. et f. n. a. d. M° CC° octuagesimo nono, r[egni autem nostri a]nno decimo octavo. Átírta: erdélyi káptalan s a (gyula)fehérvári domonkos- és ágostonrendi konvent k. n. (III. András kora.) (Dl. 30.354.) Fejér VII. 4. 216., Teutsch—Firnhaber: Urkundenbuch 1.151., Wenzel IV. 339., MIöG V. 563., Zimmermann—Werner: Urkundenbuch I. 162.,Teleki okit. I. 11., Documente priv. ist. Rom. C. II. 310. (román ford.) — Kivonat: Fejér VII. 4. 258., Neugeboren: Tentamen ind. dipl. 67. IV. László a szóban forgó birtokot Gyog-i András fiainak is eladományozta. Lásd a 3535. sz. alatt. Ez a körülmény azonban nem von le semmit a két oklevél forrásértékéből. 3541.