Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)

(1289.) júl. 13. Suk. 1289. júl. 27. (1289.) aug. 21. Lyuch mellett. (1289.) aug. 27. Seble mellett. 1289. szept. 1. Alsó­apold. gratia episcopi Chanadiensis, au. n. canc. dil. et f. n. a. d. M° CC° octuagesimo nono, r. aut. n. a. decimo octavo. Eredetije (az Arch. Közi. szerint) a bélháromkúti apátságnak az egri papnövelde levéltárában elhelye­zett levéltárában volt. Arch. Közi. VI. köt. (1866.) Toldalék III. 1. 3525. — megparancsolja János fiának: Terepk-nek, hogy Buzad fiát: Oguz comest Agy nevű adományba kapott földjének birtokában minden zaklatás ellen védje meg. — D. in Suk, in festő beaté Margarete virginis. Eredeti: 14,4 X 2,2 cm. Zárópecsét nyoma. Dl. 1255. Wenzel IX. 497. Az évszám Wenzel szerint. 3526. — iktatóparancsa Damarad, Dobos és Byztruch birtokokra vonatkozólag. Kállay okit. I. 13. Lásd 1287. júl. 30-i keltezéssel a 3455. sz. alatt. — megparancsolja Rainaldus nádornak és Omodeus országbírónak, hogy szolgáltassanak igazságot Péter fiainak: Jánosnak és Miklósnak, minthogy rokonaik György és ennek fiai a T(amás) váradi püspök által rájuk közösen hagyott birtokokat, szolgákat, szolgálókat és más dolgokat illetéktelenül birtokolják. — D. prope Lyuch, in crastino beati regis Stephani. Átírta: Opuliai László nádor 1371. jan. 1. (Dl. 2764.) Fejér V. 3. 172. (1283.) és 508. (é. n.), Documente priv. ist. Rom. C. II. 262. (román ford.) Az évszám Rainaldus nádorsága alapján. (Pauler II. 2 564. 268. jegyzet.) 3527. — megparancsolja a szatmári ispánnak és minden bírónak, akinek az oklevelet bemutat­ják, hogy ne merészeljenek ítélkezni Mihály fiai: István és Pál fölött, minthogy őket és a hozzájuk tartozó embereket kivette a szatmári ispán és más bírák joghatósága alól; ha valakinek ügyük van velük, ő maga fog fölöttük ítélkezni. — D. prope Seble, in octavis sancti regis Stephani. Eredeti: 15,3 X 4,5 cm. Hátlapra nyomott pecsét helye. Dl. 56.465. (Kállay lt.) Fejér V. 3. 455., Wenzel IX. 563. (é. n.), Documente priv. ist. Rom. C. II. 310. (román ford.) — Ki­vonat: Kállay okit. I. 13. Az évszámra nézve lásd Szabó K.: Kun László 168. 3528. H visszaadja az erdélyi szent Mihály-székesegyháznak Culuswar és Fehérvár falvakat (villa) tartozékaikkal s minden birtokot, amit elődei, s főleg IV. Béla és V. István adomá­nyoztak, s amelyeket az egyháztól elvett azért, mert Péter erdélyi püspök az ő rokonát: a kun Arbuz-t és két unokáját, valamint Moius erdélyi vajdát elfogta, amit azonban Lodo­merius esztergomi és János kalocsai érsek parancsára tett; egyszersmind e birtokokra idő­közben tett adományait érvényteleneknek nyilvánítja. — Dátum in Apoldya inferiori, in festő sancti Egidii abbatis per manus venerabilis patris domini Gregorii dei gratia episcopi Chanadiensis, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. M° C°C° octogesimo nono, regni aut. n. a. decimo septimo.

Next

/
Thumbnails
Contents