Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)
1285. szept. 11. Zólyom. (1285.) szept. 15. 1285. szept. 16. Kureu. aquam nomine Lytighe ab illa meta usque terram Werusalma, deinde remote perveniens illa meta usque in quandam aquam Tarcha vocatam, deinde deTarcha vádit in medio Syn via magna procedendo ad parvam aquam, que nominatur Hoziu pótok et in illa procedit alte usque ad unum magnum pratum, quod est médium térre supradicte, exinde de prato descendit superius usque ad domum Michaelis et superius de domo ipsius Micaelis descendit illa meta ad unam aquam lutosam, que vocatur Sarus pótok, deinde ducit usque ad linere (!) et exinde procedit usque fluvium Tarcha procedendo usque ad primam metam ipsius térre. In cuius rei memóriám perpetuamque firmitatem presentes concessimus litteras dupplicis sigilli nostri munimine roboratas. Dátum anno domini M° C°C° octuagesimo quinto, regni autem nostri anno tredecimo. Lásd a 3370. számhoz írt megjegyzést. 3386. — megerősíti Bagamerius comest és örököseit Nodosd, Vezverus és Magorfolu nevű birtokaikban II. András, IV. Béla és V. István felmutatott oklevelei alapján. (Vö. 1640, 2056; 1360; 460, 659. sz.) Eredeti: 25,9 X 8,6 cm. Hátlapjára nyomott pecsét helyével. Dl. 65.253. (Szent-Ivány lt.) Tartalmilag átírta: liptói registrum 42. §. Historicky Sborník 1947. 94. (1792-i másolat alapján.) — Kivonat: Gárdonyi: Péchy cs. 2. Tartalmi átírás: Fejér V. 3. 313., Magy Tört. Tár IV. 24. — Kivonat: Tört. Tár 1904. 96. 114. sz. Az oklevél szövege: Nos Ladislaus dei gratia rex Hungarie memorie commendantes significamus universis, quibus ex[pedit presentium] per tenorem, quod comes Bagamerius ad nostram accedens presentiam exhibuit nobis privilegia Bele avi nostri predilecti et Stephani [patris nostri carissimi] quondam illustrium regum Hungarie super terra sua Nadosd vocata confecta, exhibuit etiam privilégium eiusdem Bele regis [super] sua quadam videlicet planicie térre Vezveres appellata concessum, postmodum etiam exhibuit privilegia domini Andree regis pro[avÍ] nostri et regis Bele avi nostri super tertia terra Mogorfolu vocata traditum, petens cum instantia, ut privilegia ratificare et nostris patent[ibus] litteris innovare et predictas possessiones, villás seu terras temporibus proavi, avi et patris nostri habitas et optentas eidem relinquere de benignitate regia dignaremur. Nos itaque petitionibus ipsius comitis Bagamerii iustis et modestis assensum favorabilem adhibentes predictas possessiones Nodosd, Vezverus et Magorfolu vocatas secundum continentiam et formám privilegiorum progenitorum nostrorum ipsi comiti Bagamerio et suis heredibus iure perpetuo possidendas reliquimus et habendas et predicta privilegia auctoritate presentium innovando confirmamus. Dátum in Zolum, quarto die post festum Nativitatis virginis gloriose anno domini M° CC° octuagesimo quinto. 3387. — Gerzencha comitatus ügyében intézkedik. Smiéiklas VI. 534. Lásd (1282.) szept. 15-i keltezessél a 3182. sz. alatt. j — Duruzlaus mester kérésére átírja Herricus bán fia: Miklós nádor 1284-i adománylevelét (Hazai okmt. VII. 189.) és megerősíti Miklós nádor adományát, mellyel a királytól kapott Ozun nevű Vas megyei birtokát Duruzlaus-nak adományozta. — D. in Kureu, in crastino octavarum Nativitatis beaté virginis a. d. M° C°C° LX 0 X°X° quinto. Eredeti: 26 X 13,4 cm. Hátlapra nyomott pecsét helye. Dl. 49.610. (Rumy lt.) Átírta: a) 111. András 1291. (Dl. 49.612. uo.) b) III. András 1291. júl. 10. (Dl. 49.613. uo.) c) I. Károly 1325. máj. 25. (Dl. 49.614. uo.) Hazai okmt. VII. 196. 3388.
