Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)

1272. szept. 22. 1272. szept. 22. Buda. 1272. szept. 22. Buda. (1272. szept.— nov.) 1272. okt. 2. (1272.) okt. 31. Buda. — a szentmáriahegyi (borsmonostori) ciszterci apát és a szerzetesek kérésére átírja és megerősíti V. István 1270. nov. 20-i privilégiumát (1990. sz.), mellyel a Sopron megyei dézsmák huszadát a szentmáriahegyi monostornak adta. — D. p. m. mag. Nycholai prepositi eccl. Albensis Transsiluane, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. millesimo ducentesimo septuagesimo secundo, r. aut. n. a. primo, decimo Kai. Oct. Eredeti: 43,2x35,9 cm. Díszes kezdő L. Függőpecsét zsinórja. Dl. 718. Fejér V. 2. 40. — Kivonat: Szentpétery: Borsmonostori ap. 126. 2306. — a szentmáriahegyi (borsmonostori) apát és a szerzetesek kérésére átírja és megerősíti V. István (1271-i) oklevelét (2089. sz.), mellyel őket, népeiket és a hozzájuk tartozókat különös pártfogása alá vette és minden bíró hatósága alól kivonta. — D. Bude, in crastino Mathei ap. a. d. M° CC° LXX° 11°. Átírta: a) III. András 1298. máj. 28. (Dl. 808.) b) csornai konvent 1469. febr. 6. (Dl. 803.) Fejér V. 2. 40. — Kivonat: Szentpétery: Borsmonostori ap. 127. 2307. — megparancsolja Sopron megye nemeseinek, várjobbágyainak, cíviseinek, hospeseinek és bármely conditiójú népeinek, hogy a dézsmák huszadát hiány és ellentmondás nélkül fizessék meg a szentmáriahegyi (borsmonostori) apát és a szerzetesek emberének, minthogy ezt a huszadot V. István nekik adta, ő pedig ezt az adományt megerősítette. — D. Bude, feria quinta post festum Mathei ap. proxima a. d. M° CC° LXX° 11°. Eredeti: 17X 5,6 cm. Hátlapjára nyomott pecsét helye. Dl. 810. Fejér V. 2. 41. — Kivonat: Szentpétery: Borsmonostori ap. 126. 2308. *— oklevelét, mellyel megparancsolta Mihály zólyomi ispánnak, hogy Gergely fiát: Muren-t iktassa be a régi határok szerint a Turuch-i Vyfolu nevű föld birtokába, említi IV. László 1272-i oklevelében. (2321. sz.) 2309. — Sarus-i András fia: Elek, s Elek fiai: Sándor, Mareus és Moch, valamint Elek testvére (fráter): Benedek és veje: Lodomerius kérésére átírja és megerősíti V. István 1272. márc. 19-i privilégiumát (2175. sz.), mellyel nevezetteknek a Sáros megyei Delnafeu nevű földet adományozta. — D. p. m. mag. Nicolay Albensis eccl.Transiluane prepositi, au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. M° CC° LXX° secundo, sexto Non. Oct., indict. quintadecima, r. aut. n. a. primo. Eredeti: 52,3x41,8 cm. Kezdő L helye üres. Függőpecsét darabja. Dl. 799. Fejér V. 2. 42. 2310. — meghagyja az esztergomi káptalannak, hogy küldje ki emberét, s ennek jelenlétében Pokouch-i Pál királyi ember iktassa be Gergely mester esztergomi prépostot Borch (Borth) nevű három ekényi föld birtokába, mely magszakadás következtében királyi kézre háramlott. — D. Bude, in vigília Omnium sanctorum. Átírta: esztergomi káptalan (1272.) nov. 4. (Dl. 60.120. Forgách lt.) Hazai okmt. VIII. 199. (1279. körül), Turul 1909. 180. Az oklevél évszámára nézve lásd a következő számot. 2311.