Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)

1272. szept. 7. Fehérvár. 1272. szept. 15. Buda. 1272. (szept. 18. előtt.) (1272.) szept. 19. (Margit-) sziget. Lucius: Dalm. et Croat. 174., Timon: Synopsis novae chronol. II. 3., Kollár: Hist. jur. patr. 171., Timon: Epitome chronologica 41., Katona: Hist. crit. VII. 618., Kovachich: Vest. comit. 145., Fejér V. 2. 37., Smiíiklas VI. 4. — Kivonat: Kukuljevié: Regesta No. 1077. (Valamennyi közlés Lucius-on alapul.) A levél keltére nézve lásd a (Lucius után) Fejérnél is olvasható traui feljegyzést. 2301. — átírja és megerősíti V. István 1270. nov. 5-i oklevelét (1983. sz.), mellyel a szentmáriahegyi cisztercita monostornak (borsmonostori apátság) adta egész Sopron megye területéről a gabona- és bordézsmák huszadát. — D. Albe, in vig. Nativitatis b. virginis a. d. M° CC° LXX° secundo. Eredeti: 16,3x6,5 cm. Hátlapjára nyomott pecsét darabjai. Dl. 715. Átírta: csornai konvent 1469. febr. 2. (Dl. 716.) Hazai okmt. IV. 52. (a regesztában tévesen azt állítva, hogy IV. László oklevelében V. Istvánnak Peres adományozásáról szóló oklevele van átírva, holott ezt IV. László 1282. aug. 10-i oklevele Irta át, lásd a 3158. sz.), Wenzel IX. 5. —Kivonat: Wenzel XII. 71., Szentpétery: Borsmonostori ap. 126. 2302. — visszavonja a Huntpaznan nb. Jako fiától: Miklóstól a Saag-i monostor kegyuraságát, mivel azt az igazság elhallgatásával csalárd úton szerezte meg; megparancsolja, hogy a monostor jogaiba kegyuraság címén senki se merészelje magát bevezettetni, s hogy a monostor bármilyen conditiójú népei fölött egy bíró se bíráskodjék, mivel ezek V. István privilégiuma értelmében, amelyet most megerősít, csak a királyné — IV. László anyja — udvarbírája elé idézhetők. — D. Bude, in oct. Nativitatis virginis gloriose a. d. M° CC° LXX secundo. Eredeti: 14,2x 11,5 cm. Hátlapjára nyomott pecsét helye. Dl. 809. Fejér V. 2. 39. 2303. — megparancsolja a vasvári káptalannak, hogy küldjék ki megbízottukat, s ennek jelenlétében Osl bán fia: Jakab királyi ember iktassa be Sister comes fiát: Benedek mestert, a fehérvári egyház subcustosát, aki V. Istvánnak és neki a koronázás alkalmával szolgálatokat tett, és ennek testvéreit a vasvári szekérgyártóknak (carpentariorum) az ő öröklött földjükkel határos Wg nevű földje birtokába és jelölje ki a határokat a régi jelek szerint, ha ez a föld három ekényi és csak két mansio van rajta, amint ezt a kérelmező előadta. Tartalmilag átírta: vasvári káptalan 1272. szept. 18. > IV. László 1272. nov. 15. (Dl. 40.100. Múz. Törzsanyag.) A tartalmi átírás szövegét lásd az átíró oklevélnek a 2314. sz. alatt közölt szövegében. 2304. — megparancsolja A(kos) budai prépostnak, hogy a szűz Mária-szigeti (margitszigeti) apácákat — illetőleg procuratorukat — iktassa be Serperes fiai: Gyan és Rubinus utód nélkül meghalt esztergomi polgárok esztergomi (in territorio ville et civitatis) minden szőlejének birtokába, melyeket még V. István adott az apácáknak. — D. in insula beaté virginis, secunda feria prox. post Exaltationem s. crucis. Eredeti: 14,3x6,3 cm. Zárópecsét darabja. Dl. 3541. Wenzel IX. 6., Mon. eccl. Strig. II. 265. (é. n.), Budapest tört. oki. eml. I. 250. (1289.) — Kivonat: Mon. eccl. Strig. I. 606. Az oklevél hátlapjára nyomott pecsét darabja IV. László első (1272—1276. között használt) pecsétjéből való, ami igazolja a keletnek 1272-re tételét. A budai prépost nevére vonatkozólag lásd a 2404. sz. 2305.