Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)
1274. szept. 25. 1274. szept. 25. 1274. — a nógrádi vár Beryn-i jobbágyai közül származó Dechk fiát: Andrást, aki magát egyebek között a németek által elfoglalt Győr várának megvívásakor tüntette ki, földjével együtt a nevezett vár jobbágyai közül kivévén, a királyi serviensek közé emeli. — D. p. m. mag. Benedicti s. Strigoniensis eccl. electi eiusdemque loci comitis perpetui, prepositi Budensis et au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. M° CC° LXX 0 quarto, VII 0 Kai. Oct. indict. secunda, r. aut n. a. tertio. Méltóságok: egyháziak mint a 2458. sz.; világiak: Dénes nádor Oklych-i isp. és a kunok bírája, Henrik szlavón bán, Miklós országbíró Guechke-i isp., Joachinus tárnokm. pilisi isp., Miklós erdélyi vajda szolnoki isp., Herbordus asztalnokm. baranyai isp., Péter lovászm. szolgagyőri isp., Miklós pohárnokm., Moys királynéi tárnokm. somogyi isp., Gergely vasvári, János soproni és Jakab nyitrai isp. Eredeti: 43,2 x 26,3 cm. Díszes kezdő L. Függőpecsét darabjai. Dl. 57.151. (Berényi lt.) Hazai okmt. VI. 199. 2554. — Sebestyén tornai ispán kérésére az V. Istvánnak és neki tett szolgálatai fejében, különösen azokért, amelyeket Kopurnicha váránál, ahová atyja elől húzódott, továbbá a németek által ostromolt Győr vár megvívásánál, ahol német foglyokat ejtett és a cseh király támadásakor Detruh váránál teljesített, átírja és megerősíti saját (1274.) aug. 22-i oklevelét (2540. sz.), mellyel Sebestyén ispánnak adta a Nilos nevű földet. — D. p. m. mag. Benedicti s. Strigoniensis eccl. electi eiusdemque loci comitis perpetui, prepositi Budensis et au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. d. M° CC° LXX 0 quarto, VII 0 Kai. Oct., indict. secunda, r. aut. n. a. tertio. Méltóságok: egyháziak mint a 2458. sz.; világiak, mint a 2554. sz., de Miklós országbíró ispánsága nélkül, Dedalus viszont zalai isp. Eredeti: 36,6x31 cm. Nagy kezdő L. Függőpecsételés nyoma. Dl. 861. Wenzel XII. 90. 2555. — Wygman-i András fiának: Miklós comesnek és fiainak adományoz Byligue-ben bizonyos hercegi földet, melyen a hercegi szűcsök laktak, akiknek részéről Miklós comes sok bosszúságot szenvedett, s testvérének: a hercegnek pedig ezért kárpótlást ígér. Eredeti: 54,3X39 cm. Díszes kezdő L. Függőpecsételés zsinórja. Dl. 40.121. (Múz. Törzsanyag.) Az oklevél szövege: Ladyzlaus dei gratia Hungarie, Dalmacie, Crowacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie Bulgarieque rex omnibus Christi fidelibus presentes litteras inspecturis salutem in eo, qui est salus omnium atque vita. Altitudo regié providentie meritum postulat compensare subditorum et quos virtutum incrementis reperit secundos, ad hos manum extendit munificam remunerationis beneficio prefulgentem, ut ex hoc tepentium corda recreentur debite et respirent et ad fidelitatis opera facilius se inclinent, proinde ad universorum notitiam harum serié volumus pervenire, quod attendentes multiplices fidelitates et meritoria obsequia nobilis viri comitis Nycolai filii Andree de Wygman et filiorum eiusdem, que adhuc idem comes Nycolaus dominó Stephano victoriosissimo Hungarorum regi, patri nostro karissimo clare recordationis cum omni fervore et devotione fidelitatis et per consequens nobis solum regni gubernantibus unacum filiis suis exibuit laudabiliter et impendit, licet pretextu eximie fidelitatis eorundem a nobis plura et potiora promereri debuissent, tamen in aliqualem servitiorum suorum recompensationem quandam terram ducalem in Byligue, super qua pelliparii domini ducis residebant habito communi consilio et assensu baronum nostrorum, videlicet Dyonisii palatini comitis de Okluch iudicis Cumanorum, Herrici bani totius Sclauonie, Jowachyni magistri tauarnicorum nostrorum comitis de Plys, Nycolai iudicis curie nostre comitis de Guecke, magistri Egidii et Gregorii comitis Castriferrey ac Nycolai magistri pincernarum nostrorum, de plenitudine gratie nostre pariter et favoris ipsi comiti Nycolao et suis filiis dedimus, donavimus contulimus et concessimus iure perpetuo irrefragabiliter possidendam eo maximé considerato, quia frequens querimonia eiusdem comitis Nycolai nostris regiis insonuit auribus super hoc, quod multe iniurie et infestationes vane per predictos ducales pelliparios ipsi comiti Nycolao et suis filiis inferebantur moderamine quolibet procul pulso, super eo autem, quod diffidentie scrupulus ab obtuti-
