Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
1914. év
A cs. és kir. hadügyminiszter úr megkeresése következtében előadó miniszter úr kéri a minisztertanács elvi hozzájárulását ahhoz, hogy az 1894. évi születésű népfelkelésre kötelezettek az 1886. évi XX. t. c. alapján egy még később meghatározandó időpontban a háború tartamára behívhatok és a fegyveres erő csapatai kiegészítésére és pótlási célokra felhasználhatók legyenek. A minisztertanács a kért elvi hozzájárulást megadja. 1914. aug. 31-én (1. 1914—26—46.) a honvédelmi miniszter kérte, hogy az egy évi (1915. évi) újoncjutalék teljes számban való kiállításához az 1894-ben születetteken kívül még az 1893-ban és 1892-ben született, illetve a magasabb korosztályokból elmaradt egyéneket is behívhassa. Vö. 1914-27-4. 19. 1914. aug. 17. (24.) — 3. A katonai személyek és hátramaradottjaik ellátása. A miniszterelnök úr előadja, hogy a cs. és kir. hadügyminiszter úr újabb átiratot intézett hozzá a katonai személyek és hátramaradottjaik ellátásának feljavítása kérdésében, amelynek rendezését nevezett közös miniszter úr különösen most, a háborúra való tekintettel, elkerülhetetlennek tartja. Előadó miniszterelnök úr az ezen kérdéssel szemben elfoglalt álláspontját ismertetve, mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy az az áldozatkész, tettresóvárgó hősiesség, amellyel a mi egész hadseregünk harcba vonul, nem szorul ösztökélésre. A hadsereg szellemét felemelő intézkedésre szükség nincs. Ez a szellem minden dicséreten felül áll, s valamennyiünknek kétszeresen szent kötelességünkké teszi, hogy szeretettel óvjuk meg hadbavonuló katonáink minden jogosult érdekét. Miniszterelnök úr ebben a szellemben foglalkozik valamennyi idevágó kérdéssel, örömként érzi hadseregünk tagjai érdekében való minden követelés teljesítését és fájdalmasan ezeknek visszautasítását, s nem szabad érzéketlen szűkkeblűsógnek tulajdonítani azt az álláspontot, amelyet a szóbanlévő kérdésben elfoglalni kénytelen. A hadsereg tagjai valamennyi anyagi érdekét érintő kérdéseknek helyes megítélése szempontjából álta^nosságban mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a tisztikar és az állami tisztviselők anyagi helyzete közötti összehasonlítások helytelen bázison alapulnak. Katonai körökben ezen számítások alapján való ténynek tekintik, hogy a tisztikar járandóságai messze elmaradnak az állami tisztviselőkéi mögött. Ez nagy tévedés, s a dolog a valóságban úgy áll, hogy a katonatisztek járandóságai előnyösebben vannak megszabva, mint az állami tisztviselők átlagos járandóságai. Ma nem képezheti a mi feladatunkat, hogy ezen kérdés részleteibe bocsátkozzunk. Mindazonáltal a hadügyminiszter úrnak adandó válaszban rá kell mutatni erre a tényre, mert az a merőben téves nézet, mely szerint a tisztikar az állami tisztviselőkhöz hasonlítva mostoha elbánásban részesül, sajnos, azt az érzelmet keltette fel, hogy a tisztikarral szemben igazságtalanság
