Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)

1918. év

annál inkább indokolatlan lenne, mert a világháború nagy eseményeinek érlelő hatása alatt bekövetkezett politikai fejleményekhez képest a nemzet létérdeke immár feltétlenül azt kövefeli, hogy hazánkat állami életének minden nyilvánulásában korlátlan önrendelkezési jog illesse meg. Ezt valósítja meg a jelen törvényjavaslat, amely az alkotmányjogi előzményeket érintő bevezetés után 1. §-ában kinyilvánítja azt az eddig is kétségtelen közjogi alaptételt, hogy a magyar szent korona országai minden más országtól független és önálló államot alkotnak. Megállapítja tovább ez a §. — s ebben rejlik a jelen alkotmányreform súlypontja — hogy a magyar államot az őfelsége uralkodása alatt álló többi országgal csak a fejedelem személyének azonossága kapcsolja össze, ami egyértelmű minden eddigi közös ügy teljes megszüntetésével. A javaslat 1. §-ának most említett kijelentésével és megállapításával tehát a két államnak a pragmática sanctioban megállapított kapcsolatát lényegében nem érinti, hanem a kapcsolat kialakításánál az 1867. évi kiegyezés hatályon kívül helyezésével az 1848. évi jogállapotra, vagyis a tiszta perszonálunióra tér vissza. A javaslat eszerint a pragmática sanctio jogalapján áll. Ezt a javaslat határozottan kifejezésre is juttatja, amidőn 2. §-ában kimondja, hogy a trónöröklés rendjét és feltételeit szabályozó, továbbá a kölcsönös védelmet és az őfelsége uralkodása alatt álló többi országgal való együttes és elválaszthatatlan birtoklást biztosító 1723:1., II. és III. törvénycikkek változatlanul érvényben maradnak. Természetesen ez a rendelkezés abból a feltevésből indul ki, hogy az őfelsége uralkodása alatt álló országoknak együttes birtoklása és területi integritása az osztrák állam szerkezetének folyamatban levő módosulása után is változatlanul megmarad ; mert a jövőben csupán ilyen körülmények között vállalhatná a magyar állam a kölcsönös védelem kötelezettségét. A magyar szent korona országainak a javaslat 1. §-ában ünnepélyesen kinyilvánított teljes függetlensége és önállósága maga után vonja a hadügyeknek és a külügyeknek minden részükben önálló intézését. Ezt a javaslat 3. §-ában és 4. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezések biztosítják. Minthogy ugyanis a hadügyeknek és a külügyeknek eddig az őfelsége uralkodása alatt álló országokkal közös szervek útján történő intézését az 1867: XII. tc. szabályozta, e törvénycikk hatályonkívül helyezése után gondoskodni kell az említett ügyek intézésének újabb szabályozásáról és megfelelő önálló magyar szervek létesítéséről. Az evégből szükséges rendelkezések megalkotását a javaslat külön törvényeknek tartja fenn. Külön törvények fognak rendelkezni a 3. §. második bekezdése értelmében a haderő szervezéséről, a hadügyek önálló intézéséről, úgyszintén a magyar hadügyminiszterről, a 4. §. első bekezdése értelmében pedig a külügyek önálló intézéséről s ennek megfelelően a magyar külügyminiszterről, úgyszintén a diplomáciai és konzuli képviselet szervezéséről. A javaslatnak most említett rendelkezései azonban már eleve biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy az alkotandó törvényeknek életbelépése után a hadügyeknek és a külügyeknek intézése is minden részükben a magyar állam törvényhozásának és a felelős magyar minisztériumnak hatáskörébe fog tartozni. Bármi fontos és sürgős feladatul tűzi is ki a javaslat az említett külön törvények megalkotását (9. §. utolsó bekezdés), mégis bekövetkezhetik az, hogy a béketárgyalások már e törvények életbelépése előtt megindulnak. Minthogy pedig a független magyar államnak a béketárgyalásokon való külön képviseltetése elsőrendű érdekünk, ennélfogva a 4. §. második bekezdésében a kormány feladatává teszi a gondoskodást arról, hogy a magyar szent korona országai részéről a béketárgyalásokon a közös külügyminiszterrel együttes meghatalmazott vegyen részt. A jelen alkotmányreformnak nem lehet az a célja, hogy a külállamokkal jelenleg fennálló nemzetközi viszonyaink megszakadjanak. Ezért a javaslat az említett nemzetközi szerződések és egyéb megegyezések hatályát nem érinti. Nehogy azonban kétség támadjon arra nézve, hogy azokat a nemzetközi szerződéseket és más megegyezéseket, amelyeket harmadik államok irányában Ausztriával együttesen kötöttünk, niost a magyar állam teljes függetlenségének kinyilvánítása után hatályukban továbbra is fenn akarjuk-e tartani vagy sem, a javaslat 4. §-ának harmadik bekezdésében akként rendelkezik, hogy az ilyen szerződések és más megegyezések érvényben maradnak mindaddig, amíg a magyar szent korona országaira nézve felmondással vagy a nemzetközi jog értelmében egyébként meg nem szűnnek. Természetesen Ausztriával együttesen kötött nemzetközi szerződések és egyéb megegyezések ezentúl a magyar szent korona országai részéről Ausztriától függetlenül is felmondhatok lesznek. Amint az eddigiekben már több ízben említve volt, a jelen javaslat törvényerőre •emelkedésével és életbelépésével az 1867 : XII. tc. hatályát fogja veszteni. Ennek követ-