Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
1918. év
nélkül visszafejleszteni, esetleg egészen beszüntetni. A tanács tagjai tiszteletbeli állásokat töltenének be, helyet foglalnának benne az érdekelt minisztériumok képviselőin kívül a fontosabb ipari és kereskedelmi érdekképviseletek és természetesen a háborús szervezetek vezetői is. Jóllehet a kereskedelemügyi miniszter úr a hivatalt a vezetése alatt álló minisztérium tárcájához tartozó 33 központ ós bizottság ellenőrzésére tervezi, véleménye szerint nincsen semmi akadálya annak, hogy ezt a hivatalt a többi tárcák is igénybe vehessék az alájuk tartozó hasonló háborús szervezetek felügyelete tekintetében, amikor a hivatal mindig az illetékes miniszter intenciói szerint járna el, s közvetlenül ahhoz tenne jelentést. Amennyiben más miniszter úr ezt igénybe kívánná venni, viszonya a hivatalhoz olyan volna, mint a Központi Statisztikai Hivatalé, mely a különböző minisztériumok részére ós rendeletére dolgozik, maga pedig ügyrendileg a kereskedelmi tárca hatáskörébe tartozik. Kereskedelemügyi miniszter úr előadja még, hogy a hivatal szoros öszeköttetésbe fog hozatni az árvizsgáló bizottságokkal, d > melyek annak egy további osztályát fogják képezhetni. Külön osztályként idekapcsolható az a munkakör is, amelyet a közélelmezési miniszter úr a szállítási igazolványok ellenőrzésére kíván önálló hivatalként megszervezni, amennyiben nevezett miniszter úr ezt ezzel megbízni hajlandó. Jelenleg ugyanis a szállítási igazolványokat az érdekelt központok és bizottságok rendelik meg, veszik át, s küldik szót saját bizományosaiknak, hatóságoknak stb. s ugyancsak ezekhez a központokhoz küldik be a feladó állomások a szállítási igazoh ványok ellenőrző szelvényeit. Vagyis a termények szállítását ugyanaz a központ ellenőrzi, amely a szállítást tényleg lebonyolítja, sőt ezen működésében a közigazgatási hatóságokat is ellenőrzi. A hivatal itt is minden egyes minisztérium részére külön, központilag végezné az ellenőrzést. A hivatal munkakörének az utóbb említett három irányban való kibővítését csak célszerűségi szempontból veti fel s rámutat arra, hogy a jelzett feladatok minden esetre úgy költség, mint személyzet tekintetében takarékosabban oldhatók meg közös szerv esetén. Ismerteti a hivatal organizációs tervét, egyelőre csak a kereskedelmi tárca alá tartozó központi szervezetek tekintetében s előadja, hogy a hivatal költségeire vonatkozólag ma még nem állanak biztos támpontok rendelkezésre, azonban nem vél túlzott mértékkel mérni, ha annak évi személyi és dologi kiadásait együttvéve 400.000—500.000 koronára teszi, tekintettel különösen arra a körülményre, hogy a revizori költségek igen jelentékenyeknek ígérkeznek, és csak jól dotált személyzettel lehet a nehéz és háládatlan feladatra vállalkozni. A felmerülő költségeket előirányzat nélküli kiadás gyanánt vélné elszámolandóknak, de egyúttal kiróva azokat a tárcája alá tartozó központoknak közcélra szánt feleslegeire, előirányzat nélküli bevételek gyanánt vételezné is be. Kereskedelemügyi miniszter úr további bővebb ismertetés után kéri a minisztertanács hozzájárulását, hogy a kórdósben forgó hivatalt felállíthassa. Kereskedelemügyi miniszter úr előadása kapcsán a miniszterelnök úr felhívja a figyelmet arra, hogy a szállítási igazolványok kiállítása tekintetében ma az a nehézkes eljárás van, hogy azok különböző helyeken állíttatnak ki, ami a közönség szempontjából igen sok kellemetlenséggel jár. Kéri ezek kiállításának lehető központosítását. A közélelmezési ügyek vezetésével megbízott miniszter d) Kiemelés tőlem. — I. E.
