Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)

1918. év

úr kéri a tervbe vett ellenőrző hivatal ügykörének kiterjesztését a Közélelmezési Hivatal ügykörébe tartozó központokra is. A minisztertanács a kereskedelemügyi miniszter úr javaslatát elfogadja azzal, hogy a hivatal költségeit a pénzügyminiszter úr előlegezze. A költségek azután bizonyos kulcs szerint az ellenőrzés alatt álló központok üzleti feleslegeire fognak átháríttatni. A miniszterelnök úr javaslatához a minisztertanács szintén hozzájárul s óhajtja, hogy a szállítási igazolványok kiállítása lehetőség szerint egy helyre központosíttassék, valamint helyeslőleg tudomásul veszi a közélelmezési ügyeket vezető miniszter úr kívánságát is, mert kívánatos, hogy lehetőleg az összes központok ily ellenőrzés alá essenek. A

> Panaszok a központok működése ellen, k

> „A központok pénzügyi megalapozása gyenge. Németországban állami tőkével alakultak, nálunk magántőke adta össze a szükséges eszközöket. Ebben is rejlik egyik legnagyobb hibája a mi központjainknak. A különbség itt nem a részvények kamatozásában van, ami különben is korlátolt, rendesen 5%, hanem abban, hogy kis tőkével és ezt 20—30-szorosan meghaladó hitel igénybevételével milliárdokra menő forgalmat bonyolítanak le. A nagy kockázat miatt aránylag nagy titkos és nyílt tartalékok gyűjtésére kényszerülvék, melyeket azután, miután az anyagi eredményekben bizonyos mértéken túl sem a vezetőség, sem a részvényesek érdekelve nincsenek, más üzemeknél, melyeknél esetleg egészen mások az eladók vagy fogyasztók, könnyelműen leadhatnak. Kapcsolatos ezzel a központok által lebonyolított forgalom után számított nagy jutalékokra vonatkozó panasz. A jelenleg fennálló központok és hasonló szervek által lebonyolított forgalom évi összege szerény becslés mellett is felülmúlja a 6 milliárdot, ez után az összeg után számított már egyetlen százalék jutalék is 60 millió koronát tesz ki, holott a jutalékok általában 3.8 % között mozognak. Vagyis az ily címen beszedett összegek 100 millió koronákra rúgnak. Ezek az összegek és a kockázati tartalékolások céljából számított nyereségek egyrészt igen megdrágítják az árut, másrészt a nyilvánosság előtt is sokat panaszolt könnyelmű gazdálkodásra, az alkalmazottak túlfizetésére, fényűző üzletvitelre stb. adnak alkalmat. Ide tartozó panasz a forgalom egy-egy részének egyes vállalat vagy bank részére való albérletbe adása jutalék fejében, amikor a jutaléki és egyéb haszon, egészen eltekintve a kereskedelmi összeköttetéseknek a monopóliumig való stabilizálódásától, a köz rovására, a magánérdekek javára megy. A központok keletkezésekor nem lévén még meg az egyes iparágak zárt szervezete (kényszerszövetsége), a központokban a vezetés ós a hatalom túlságosan a nagyobb érdekeltség kezébe jutott a panaszok szerint a gyengébbek s állítólag a köz rovására. Az ellenőrzés lazasága következtében a vezetőség egyoldalú kedvezményeket juttathat egyeseknek, sőt eddig be nem igazolt panaszok szerint a szervezetek alkalmazottai az anyag célzatos osztályozásával, a kiutalások sorrendje-