Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
Bevezetés
rendeltetése a tömegek elégedetlenségériek leszerelése és a koalíció sorainak megbontása lett volna). Tisza minden alkalommal a reformok ellen foglalt állást, utalva a nemzetiségek és az elnyomott dolgozó osztályok oldaláról az uralkodó osztályok ellen irányuló támadás lehetőségére. A nemzetközi helyzet alakulása, a két Balkán-háború kimenetele azt eredményezte, hogy a Monarchia is nagy erővel készült háborúra. Egymás után hozták a háború esetén alkalmazandó törvényeket, rendeleteket. A Magyar Törvénytár 1912-i évfolyama nemcsak terjedelemben múlja felül az előző évekét, hanem a katonai vonatkozású és az országot háborúra készítő törvények számában is. Új törvény jelent meg a véderőről (XXX. te), a honvédségről (XXXI. te), a közös haderő katonai bűnvádi perrendtartásáról (XXXII. te), a honvédség katonai bűnvádi perrendtartásáról (XXXIII. te). Különösen nagy jelentősége volt a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről rendelkező 1912 : LXIII. te-nek, amely az egész háborús korszakon keresztül alaptörvénynek számított, a hadiszolgáltatásokról szóló 1912 : LXVIII. te-kel együtt. A háború kitörésekor ezek a törvények, főleg a két utóbbi, szolgáltattak alapot a kormánynak a szükséges katonai intézkedések megtételére, a polgári gazdaságnak hadigazdálkodásra való átállítására, majd később a dolgozó osztályok megmozdulásainak letörésére ; ezeket egészítették ki minden évben újabb és újabb paragrafusokkal, a háború előrehaladása során felmerült problémák megoldása érdekében. Megindult ezzel párhuzamosan a fegyverkezés fokozása is. A közelgő veszély érzete elhalványította az uralkodó osztályok ellentéteit. Újból felmerült annak szüksége, hogy a kormány erős kézbe kerüljön. 1913. jún. 10-én, kb. egy évvel a szarajevói merénylet előtt, Tisza István lett a miniszterelnök. Tisza István már első kormányát (1903—1905) is úgy állította össze, hogy abban csak feltétlenül megbízható párthívei kaptak helyet. 87 A nagybirtokosok agrárius csoportjából senki sem került bele, más irányzatok képviselői (pl. a Függetlenségi Párt tagjai) nem is jöhettek számításba. Az 1913-i Tisza-kormány a Nemzeti Munkapárt tagjaiból, pártonkívüli szakértőkből vagy Tisza személyes megbízható híveiből tevődött össze. Ez a kormány 1917. júniusáig maradt helyén. Az előző, már szintén munkapárti jellegű Lukácskormányból (1912. ápr. 22.—1913. jun. 10.) Tisza öt minisztert tartott meg, Burián Istvánt, Teleszky Jánost, Jankovich Bélát, Balogh Jenőt és Hazai Samut. 88 Br. Burián István, a király személye körüli miniszter, csak 1913. január 10. óta volt tagja a Lukács-kormánynak, s Tisza azért vette át, mert a szűklátókörű, tehetségtelen politikus bizalmas hívei közé tartozott ; 1915 közepén az ő javaslatára lett közös külügyminiszter is, de e téren kifejtett működésével Tisza is elégedetlen volt. 89 Távozása után br. Roszner Ervin lett a király személye körüli miniszter. Nagy tehetségű szakember volt Tisza kormányában Teleszky János pénzügyminiszter, de természetes, hogy a háborúval együtt járó inflációt, az ország eladósodását, a pénzügyek züllését ő sem tudta megakadályozni. Dr. Jankovich Béla, 1910 óta munkapárti képviselő, az 1913. febr. 26-án lemondott gr. Zichy János helyett lett vallás- és közoktatásügyi miniszter Lukács László, majd Tisza kormányában. Dr. Balogh Jenő, a budapesti egyetem jogi karának tanára, 1912. decemberében került be a Lukácskormányba. Lukács ekkor nyújtotta be a képviselőházba a választójogi törvényjavaslatot, amely az általános választójog híveit, köztük Székely Ferenc 87 Oratz i. m. II. k. 32. o. 88 Uo. 362. o. 89 Uo. 262., 293., 301-302. o.
