Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
Bevezetés
kézieteket tartottak, különösen a csaknem napról napra kibocsátandó rendeletek tervezeteit beszélték meg. 83 A minisztertanácsi tárgyalások színvonaláról a Jegyzőkönyveknek már eddig is érintett, később még kifejtendő szűkszavúsága miatt érdemleges észrevételt nem tehetünk. Az előterjesztéseknek a tisztázattal való egybevetése azt mutatja, hogy a szakértőkkel, bizottságokkal dolgozó miniszterek az előterjesztések elkészítése során alapos munkát végeztek. Másrészt más forrásokból tudjuk, hogy tehetségük, szakértelmük és politikai felkészültségük nem volt egyenlő, s a minisztertanácsi vitákban nem egyszer lelepleződött a kellő hozzáértés és .főleg a külpolitikai kérdésekben való tájékozottság" hiánya. Ez — Tisza István és néhány miniszter kivételével — valamennyi világháborús kormányra általában jellemző. Ferenc József hosszú uralkodása alatt az volt a szokás, hogy a magyar és az osztrák miniszterelnök alig szólhatott bele a, külügyek intézésébe, általában a miniszterek saját minisztériumuk („reszortjuk") ügyein kívül mással nem foglalkozhattak. A régi rendszer minisztereinek ez a korlátozottsága a háború alatt sem szűnt meg, mert ekkor a hadi érdek nem engedte a bővebb tájékoztatást. A hadseregfőparancsnokság pl. még a külügyminisztériummal sem közölte a hadi események valódi állását. 84 Tisza István, aki mögött több évtizedes politikai gyakorlat állt, nemcsak a magyar belügyeket ismerte alaposan, hanem a királlyal való kapcsolata és bécsi összeköttetései révén külpolitikai értesülései is a legjobb forrásokból származtak. Jellemző, hogy a konzervatív ellenzék vezérférfiait — Andrássy Gyulát, Apponyi Albertet és Zichy .Jánost— egy ideig rendszeresen tájékoztatta a fontosabb hadi és diplomáciai eseményekről, 85 sokkal inkább, mint saját kormányának tagjait. Az alábbiakban rövid jellemzést szeretnénk adni a világháborús kormányokról. A minisztertanács a kormány tagjaiból állt, ezért nem közömbös annak ismerete, hogy az egyes kormányok az országos politikában milyen szerepet játszottak és bennük időnként milyen politikai áramlatok érvényesültek. 86 A Monarchia összeomlásáig valamennyi magyar kormány az 1867-í kiegyezés és a dualista államberendezkedés alapján állt s annak fenntartására törekedett. Erről az alapról a kormányoknak azok. a tagjai sem tértek le, akik a rendszer fenntartása érdekében a kiegyezés bizonyos módosítását látták szükségesnek. A Monarchia sorsdöntő problémáját jelentő nemzetiségi kérdés és a demokratikus átalakulás szükségességének megítélésében azonban a Tisza után következő kormányok viszonylag haladó gondolkodású tagjai sem jutottak tovább felszínen mozgó reformjavaslatoknál. 83 Gr. Tisza István összes munkái VI., Bp. 1937. 37. o. 1. jegyzet, 84 Windischgraetz i. m. 63. o. 85 Gratz Gusztáv: A dualizmus kora, Magyarország története 1867 — 1918. Bp. 1934. II. k. 315. o. 86 A dualizmus kora néhány főkérdésének értékelésénél alapul vett legújabb feldolgozások : Hanák Péter: A dualizmus válságának problémái a XIX. század végén. Történelmi Szemle, Bp. 1959. 1 — 2. sz. 37 — 89. o. — Hanák Péter: A dualizmus válságának elmélyülése a XX. század első éveiben. Századok, Bp. 1955. 359—414. o. — Berend Iván — Bánki György: Magyarország története. (Rövid áttekintés.) 1890 — 1918. (Kézirat.) — A háború utolsó két évére vonatkozólag Siklós András: Magyarország története 1917 — 1919. Bp. 1958. Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar. Kézirat.
