Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
1917. év
Vallás- és közoktatásügyi miniszter úr osztja a miniszterelnök úrnak a korlátlan adóztatási jog tekintetében felmerült aggályait, az ingatlanok lekö- tése tekintetében pedig reá mutat arra, hogy az ingatlanok átadása csak mint lehetőség vétetett számításba, végül dr. Vázsonyi Vilmos tárcanélküli miniszter úr javaslatához készséggel hozzájárul s a törvényjavaslatot ily értelemben változtatni fogja. Ezek után a minisztertanács a törvényjavaslatokhoz s azoknak alkotmányos tárgyalás végett az országgyűlés elé leendő terjesztéséhez, illetve az előzetes legfelső engedély kieszközlése iránt teendő lépésekhez hozzájárul. 260. 1917. dec. 21. (45.) — 19. 0 Rendkívüli működési pótlék u budapesti - államrendőrség őrszemélyzete számára. L. 1917 — 31 — 21. Belügyminiszter úr kéri a minisztertanács hozzájárulását, hogy 1918. évi január hó 1-től kezdődőleg a székesfővárosi magyar királyi államrendőrség őrszemélyzete, éspedig a II. osztályú rendőrök részére évi 400 korona, az I. osztályú rendőrök részére évi 500 korona, az altisztek részére évi 600 korona rendkívüli működési pótlókot folyósíttathasson és egyben az 1897. évi XX. törvénycikk végrehajtására vonatkozó utasítás 77. §-a értelmében felhatalmazást kér arra, hogy a folyó költségvetési év végéig, vagyis 1918. évi június hó 30-ig e célra szükséges 556.450 koronát zárszámadási indokolás mellett elszámoltathassa. A) A minisztertanács a kért hozzájárulást, illetve felhatalmazást megadja. A > Áz előterjesztés indokolása: „A budapesti m. kir. államrendőrség őrszemélyzete a háború következtében reá háruló, napról-napra nehezebbé és kiterjedtebbé váló feladatokat, jelentékenyen megfogyatkozott létszáma dacára, dicséretre méltó módon igyekszik ellátni. Ez azonban csak úgy lehetséges, hogy az őrszemélyzet tagjai a részükre pihenésül biztosított szabadidejüket is igen gyakran feláldozzák. Az államrendőrség őrszemélyzetének legnagyobb része nős, sőt nagycsaládú ember ós a fővárosi magas lakbérek miatt leginkább a periférián kénytelen lakni. így önmagától következik, hogy szolgálatuk fentebb ismertetett ellátása folytán kényszerítve vannak családjuktól külön étkezni és ebből folyólag tetemes kiadásuk merül fel, amely amúgy is nehéz megélhetési viszonyaikat még súlyosabbá, mondhatni elviselhetetlenné teszi. Már pedig megdönthetetlen alapigazság, hogy a rendőrt jól kell fizetni, jobban, mint sok más foglalkozás űzőjét. A rendőr a hatóság szeme, nem egy ügynek szinte ellenőrizhetetlen elsőfokú bírája, mert amit nem lát meg, vagy amit meglátni nem akar, azt a legtöbb esetben a hatóság sem veheti észre,
