Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
1917. év
A másik eltérés, amely közte és a földművelésügyi miniszter úr között arra vonatkozik, a) hogy a földművelésügyi miniszter úr annak a nézetének adott kifejezést, hogy az anya- és csecsemővédelem kérdéseinek a földművelő nép körében való szervezése, valamint általában a földművelő nép összes szociális ügyei a földművelési tárca keretébe tartoznak. Véleménye szerint alig képzelhető olyan kormányzati ós igazgatási rendszer, amely akár az egészségügy, akár az anya- és csecsemő- és gyermekvédelem, akár a szegónyügy terén aszerint működnék eltérő szervek útján, hogy földműveléssel, iparral, kereskedelemmel, szellemi vagy egyéb munkával foglalkozókról van szó. Az osztályoknak, foglalkozási ágaknak ilyen elkülönítése és az egyetemes érdekeikben különböző elbánás nézete szerint a szociális béke helyett a legélesebb és legelkeseredettebb osztályellentótekre vezetne s amint hogy a jelenben nincs ilyen elkülönítés a lakosság eme szociális ügyeiben, azt a jövőben meghonosítani még kevésbbé szabad. Mindezek után kéri az egész ügyet a népjóléti miniszter úr hatáskörébe további eljárás végett átutalni. A minisztertanács az előterjesztés értelmében határoz. * • A) A belügyminiszter kifejti érveit a földművelésügyi miniszter felfogásával szemben : „A demokratikus jogfejlesztés és a szociális gondoskodás kiterjesztésének jegyében megalakult kormányunk saját alapelvével jönne összeütközésbe, ha magáévá tenné azt a felfogást, hogy a földművelő népességet nem szabad kiragadni szociális és kulturális folyamatának eddigi lassúságából és ha a földművelő népre romboló hatásúnak minősítenénk azokat az eszméket és alkotásokat, amelyek a városi lakosság számára haladást jelentenek." A betegség ellen kötelező biztosítás csak kiindulópontja a tervezett szociális alkotásoknak. „Ha tehát biztosításuk révén a földművelő nép 27 ezrelékes halálozási arányszámát legalább is az iparral foglalkozók 19 ezrelékes halálozási arányszámra sikerült lecsökkenteni, ha 11%-nyi természetes szaporodásukat az ipariak 16%-ára emeljük fel, ha a halálozási arányszámuknak az utolsó 10 óv alatt csupán 0.3 %-ban beállott javulását az ipariaknak 4.4 %-os javulására ^növeljük. — Ezzel gazdasági termelésünk jövőjét és az ország fennmaradásának kérdését éppen nem zavarjuk meg. Sőt jövő létünkre egyenesen ügydöntőnek kell minősíteni, hogy az ország lakosságának kétharmadát tevő földművelő nép számát ós munkaerejét mennél magasabbra emeljük. Nem tehetem magamóvá azt az okfejtést sem, hogy az orvoshiány, a gyógyszertárak ritka volta, a forgalmi viszonyok és a tanyarendszer miatt a betegség ellen kötelező biztosítás nem jelentene egyebet, mint a földművelő nép jelentékeny megterhelését az ellenszolgáltatás minden reménye nélkül". A tagdíjak a mai 6000 orvos helyett e szám kétszeresének alkalmazását tennék lehetővé. „Az általános népbiztosítás kérdésében elfoglalt álláspontom megváltoztatására az az érvelés sem bírhat, mintha a múlt törvényhozása véglegesen döntött volna abban a kérdésben, hogy a földművelőkre vonatkozó szociális és biztosítási kérdések az egész vonalon és minden vonatkozásban a földművelési tárcához tartoznak. Nem pedig, mert kormányunk nem folytatója az a > így az eredetiben.
