Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
1916. év
védelemmel foglalkoznak, részben iskolai kiképzésük alatt, részben ismétlő tanfolyamokon elsajátítsák mindazokat az ismereteket, amely ismeretek szükségesek ahhoz, hogy saját munkakörüknél a népességet fenyegető minden veszedelem ellen lehetőleg célravezetőén védekezhessenek. Fel kell világosítani az egész társadalmat, hogy érezze át mindenki a gyermek értékének nagyságát. Orvosok továbbképzésére csecsemő- és gyermekgyógyászati és gyermekvédelmi tanfolyamokat kell szervezni. De ha e nagyarányú felvilágosító akció az arra illetékesek által azonnal el is rendeltetik, ennek hatása évek, sőt némelyik akcióé évtizedek múlva fog jelentkezni. Miután pedig bizonyos, hogy a csecsemőhalandóság a szegénység mellett leginkább a tájékozatlanság, a régi szokásokhoz való ragaszkodás miatt nagy, önként következik, hogy a felvilágosítás munkáját a közvetlenül veszélyeztetett községekben a legsürgősebben meg kell kezdeni azzal, hogy mindazok, akik a csecsemőket gondozzák, a csecsemőápolás tanaibán a szükséges ismeretekre megtaníttassanak és hogy ezen az úton gondoskodás történjék arról is, hogy az anyákat már a szüléstől kezdve a gyermekágyasság állapotában, de később is arra hivatott, hozzáértő nők állandó jóakaratú érdeklődésben részesítsék, tanáccsal és tettel támogassák, a gyermek állapotát, fejlődésót figyelemmel kísérjék és az ártalmaktól megóvják. Ez a közeg : az anya- ós a csecsemő védő. Ez volna hivatva arra, hogy a nép legalsó rétegeibe is a tudás, a felvilágosítás áldásait azonnal eljuttassa. De segíteni kell a szegény szülőanyákat és azok csecsemőit is. Azt az anyát, akit a gyermekágy rendes keresetének űzésében meggátol, átmeneti segélyben kell részeltetni, hogy ennek útján úgy ő, mint csecsemője megfelelő táplálásban részesülhessen és a csecsemő kelengyével ós az anya is a legszükségesebb higiénikus eszközökkel ellátható legyen. Gondoskodni kell továbbá arról is, hogy az összes nyilvános jelleggel felruházott kórházaknál szegény szülőanyák részére megfelelő férőhelyek álljanak rendelkezésre. Nagyobb városokban külön csecsemőkórházakat kellene felállítani, míg másutt a nyilvános jellegű kórházak mellett szülőházak felállítását kellene siettetni. A szülőanyának a szülés ideje alatt az anyagi gondoktól való mentesítésére leghelyesebb és legcélravezetőbb mód az anyasági biztosítás volna. E kérdés gyökeres megoldása azonban törvényhozási feladat. Az anyaság védelmére előadó miniszter úr a bábarendtartást is korszerűen reformálni szándékozik. A védőnők működését a közigazgatási szervezetbe kellene beállítani. A védőnők működésétől azonban kellő siker csak akkor várható, ha azok előzetesen megfelelő szakszerű kiképzésben részesülnek. Ezek kiképzéséről tehát gondoskodni kell. Ezek volnának főbb vonalakban azok a teendők, amelyeket az anyaés csecsemővédelem érdekében azonnal el kellene rendelni. Az egész akcióban előadó miniszter úr nagy szerepet szán a társadalomnak, nemkülönben a törvényhatóságoknak, városoknak és községeknek is. így elsősorban arra számít a belügyminiszter úr, hogy a védőnőkre háruló feladatok tekintélyes részét önkéntesen jelentkező társadalmi tényezők fogják teljesíteni.
