Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
1916. év
Ott, ahol nagyobb községekben önkéntes védőnő nem jelentkezik, hivatásos védőnő alkalmazása válik szükségessé. Azokon az aránylag kisebb helyeken, (2—3000 lakosú községek) ahol a védőnői tisztségre sem önkéntesen vállalkozó nem jelentkezik, sem pedig hivatásos védőnő nem lesz alkalmazható, a védőnői tisztségre — kellő kitanítás után — a bábát lehet alkalmazni. A társadalomnak nemcsak erkölcsi, de anyagi támogatására is számít a belügyminiszter úr, továbbá a törvényhatóságok s az egyes községek odaadó érdeklődésére, együttműködésére, sőt anyagi áldozatkészségére is. Már az eddigi tapasztalatok szerint is bízvást remélhető, hogy az egyesületek, községek, sőt nem egy helyen emberbarátok, gondoskodni fognak a hivatásos védőnők alkalmazásáról. Ahol a társadalom, a község a védőnők tiszteletdíját egészben vagy részben nem lesz képes megadni, ott a társadalom, a község tevékenysége államsegély engedélyezése útján volna előmozdítandó. Társadalmi jótékonyság feladatának tekinti előadó miniszter úr a szegény szülőanyák és azok csecsemőinek átmeneti segélyben való részeltetését is. Az állam itt is csak akkor mehetne a társadalom segélyezésére, ha annak anyagi ereje e téren ráváró feladatokkal megküzdeni nem tudna. Az anya- ós csecsemő védelem nagy munkájában való részvételre a belügyminiszter úr a már meglévő, vagy még ezentúl alakítandó egyesületek bevonásával az egész társadalmat egységesen szervezni óhajtja. Az oktatás kérdését állami feladatnak kell tekinteni és így elsősorban a védőnők kioktatása, valamint az orvosok továbbképzése volna állami feladat. Természetes, hogy még e kérdésben is számítani lehet a társadalom szabad tényezőinek odaadó támogatására. A megindítandó akció költségeinek megállapításánál előadó miniszter úr számot vetett az államkincstár nehéz helyzetével. A költségvetés összeállításánál a legmesszebbmenő takarékossági szempontokat vette figyelembe. Azért az egész akció költségére az 1916—17. évi költségvetésben csak 800.000 korona új költséget irányozott elő. Ebből az összegből 250.000 koronát a védőnők díjazásához való hozzájárulásokból felmerülhető kiadások fedezésére számított. 150.000 koronát a védőnők kiképzésére és áz orvosok továbbképzésére vett fel, míg 400.000 koronát a gyermekágyas anyák és azok csecsemői higiénikus segélyezése címén felmerülő kiadásokra vett előirányzatba. A belügyminiszter úr teljes tudatában van annak, hogy ezzel az aránylag mérsékelt anyagi támogatással csak kis lépést teszünk az anya- és csecsemővédelem nagy feladatának megoldása felé. Ez a feladat a kérdést teljes nagyságában felölelő szociális törvényhozási alkotások (különösen anyasági biztosítás) körébe tartozik. A cél ezúttal csak az, hogy addig is, amíg e nagy kérdések megnyugtatóan megoldhatók lesznek, a higiénia és a szegónysegélyezós szerény eszközeivel mozdíttassék elő a csecsemőhalandóság csökkentésének ezidőszerint fokozottan jelentőssé vált feladata. A belügyminiszter úr kéri a minisztertanácsot, hogy az előadottakat tudomásul venni s egyúttal a felhatalmazást megadni méltóztassék arra, hogy amennyiben az 1916/17. évi költségvetési előirányzat — amelyben az anyaés csecsemővédelmi akció céljaira 800.000 korona fel lett véve — kellő időben
