Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)

1916. év

A háború emberveszteségei kettős irányban sújtják népünket. Egyfelől a csatatéren, kórházakban és fogságban elpusztult katonáink aránytalanul nagy számában, másfelől a polgári lakosság kedvezőtlenné vált szaporodási viszonyaiban. A hazáért hősi halált haltak nagy számáról ma még nem lehet tiszta képünk, de ezt a pusztulást nem számítva is, a fogyatkozás képe rendkívül elszomorító. A háború első napjától kezdve hazánkban a gyermekek és felnőttek halandósága egyaránt emelkedett, ellenben természetesen csökkent a születések száma. 1915. évi május hó 1-től kezdődőleg havonként 21—22.000-el, októbertől kezdve pedig 26—28.000-el kevesebb a születés, mint a békés idő megfelelő hónapjaiban. Tehát ha a háború 1916. év december hóban véget érne is, tisztán polgári lakosságunkban a veszteség a születések elmaradása, valamint a polgári népesség nagyobb arányú halálozása folytán 830—850 ezret tenne ki. Ez a szomorú helyzet parancsolólag megköveteli az anya- ós csecsemővédelemre irányuló tervszerű akciónak halogatás nélküli megindítását. Természetes, hogy a születések számát mesterségesen fokozni alig lehet. Tehát csakis a halálozások számának csökkentésével érhetünk el számottevő eredményeket. Szakértők számítása szerint Magyarországon évenkint mintegy 140.000 olyan csecsemő halt meg, aki vagy szülei, illetve hozzátartozói tudatlanságának, vagy a nyomornak lett áldozatává. Az állami gyermekvédelem munkásai Kolozsváron, Szegeden és Nagyváradon tartott gyermekvédelmi szakértekezleteken már évekkel ezelőtt foglalkoztak hazánk csecsemőhalándóságának okaival. Később előadó miniszter úr ezeket a gyermekvédelmi szakértekezleteken elfogadott határozatokat a legkiválóbb szakemberek bevonásával két ízben tartott szűkebb körű szaktanácskozmány megvitatása alá bocsátotta. E szaktanácskozások megállapodásának lényege „tervezet"-be foglaltatott, amely részletesen megismerteti hazánk népszaporodása csökkenésének okait és különösen rámutat arra, hogy ennek a csökkenésnek oka hazánk csecsemőhalandóságának nagysága. Rámutat továbbá arra, hogy igazi eredmény csak a csecsemőhalandóság elleni okszerű küzdelem útján volna elérhető és kifejti egyben azt is, hogy ennek a védelemnek mily irányban kellene haladnia. Nem volt a gyermekvédelmi szakértekezleten, valamint az említett két rendbeli szaktanácskozmányon nézetkülönbség abban, hogy a csecsemővédelemnek — amihez természetesen hozzátartozik az anyavédelem is — két főirányban kellene megindulnia Mégpedig küzdeni kell egyfelől a tudatlanság és a tájékozatlanság, másfelől a szegénység ellen. Az anya- és csecsemővédelmi akció súlypontja : küzdelem a tájékozatlanság ellen az egész vonalon. E célból be kellene vinni, illetve kiterjeszteni a csecsemő- és gyermekvédelem tanát a közoktatás egész rendszerébe az elemi iskolától kezdve fel az egyetemig. Szükséges továbbá, hogy mindazok a közszolgálati tényezők, akik munkakörüknél fogva a szociális közegészségüggyel és ebben az anya- és csecsemő-