Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
1916. év
pedig előállítási helyeiken, illetőleg az e célra kijelölt községekben helyeztessenek el, szoríttassanak munkára és tartassanak Őrizet alatt mindaddig, amíg községi illetőségük megállapítást nyer, vagy letelepítésükre a végleges intézkedés megtörténik. Az erőteljes férficigányok eltávolításán kívül fontos, hogy a cigányoktól vonóállataik és szekereik, mint szökésüknek legfontosabb eszközei, elvétessenek, ami a hadiszolgáltatási törvény alapján a katonaság részére van tervbe véve, akként, hogy a katonaság valamennyi cigányfogatot igénybe venné, az alkalmasokat katonai vagy mezőgazdasági célra tényleg felhasználná, a többit pedig árverés útján értékesítené. A megszerzési és az eladási ár közt esetleg mutatkozó különbözetet természetesen a hadügyminiszteri tárca javára meg kellene téríteni. A honvédelmi miniszter úr szíves volt elvállalni, hogy ez iránt a hadügyminiszter úrral a szükséges megállapodást létesíti. Jövőre nézve vonóállatokat a kóbor cigányok csak hatósági engedéllyel szerezhetnének. A községekben (városokban) őrizet alá vett kóbor cigányok foglalkoztatása és munkára szorítása a hatóságoknak lesz feladata, amelyek a cigányoknak nyilvántartására, egészségügyi ellenőrzésére, legkivált pedig az elhelyezésükről ós élelmezésükről való gondoskodásra lesznek kötelesek. Az ezzel járó költségek legnagyobb részének a cigányok saját keresetéből és az egyeseknek járó hadisegélyből kell megtérülnie, a fedezetlen részt egyelőre a tolonckiadások terhére kellene elszámolni. Magát a rendeletet, amelynek tervezetét előadó miniszter úr a miniszter urakkal már közölte, saját rendeleteként szándékozik kiadni, tekintettel azonban arra, hogy annak sikeres foganatosítása több kormányzati ág összhangzó együttműködését feltételezi, és hogy némely vonatkozásban a kivételes törvények alkalmazása is szükséges, előadó miniszter úr azzal a kéréssel fordul a minisztertanácshoz, hogy a kóbor cigányokról szóló rendeletének kiadásához hozzájárulni méltóztassék. A minisztertanács hozzájárul. L. a belügyminiszter 1916. évi 15 000 eln. sz. r. (máj. 17.) a kóbor (sátoros) cigányokTói (R. T. 1916. 438—447. o.) s az ezt kiegészítő 1916. évi 101 052/VI.-a. sz. (júl. 10.) belügyminiszteri körrendeletet (R. T. 1916. 1157 — 1158. o.). 123. 1916. máj. 5. (8.) — 53. Anya- és csecsemővédelem. A belügyminiszter úr előadja, hogy a népesség szaporodásának irányzata az utolsó évtized alatt hazánkban mindinkább csökken. E csökkenésnek két oka van. Egyik a születések számának apadása, a másik pedig az, hogy a születések számának csökkenésével párhuzamosan megfelelő arányban nem szállt le a halálozások, különösen pedig a csecsemők halálozásának arányszáma. A csecsemőhalandóság ellen való védekezés előmunkálatait előadó miniszter úr már a háború előtt megkezdette, de a háború kitörésekor e munkálatok is félbeszakítást szenvedtek. _
