Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
1916. év
Ezt a nomenklatúrát használja változatlanul a törvényhozás, amidőn az államról, joghatóságokról, miniszterekről beszél, anélkül, hogy ez bármikor is kifogásoltatott és megtámadtatott volna. A horvát bán úr a fent előadott kifogásokra a miniszterelnök úrhoz folyó évi április 22-én 8562/1. szám alatt intézett s előadó miniszter úrral is közölt átiratában az első kifogásokra vonatkozólag megállapítja azt, hogy a közös törvényeknek mint az országgyűlés által hozott törvényeknek való megjelölése 1868. óta a Horvát-Szlavón-Dalmátországokban kialakult gyakorlatnak felel meg, amely ellen a minisztertanács részéről eddig kifogás nem emeltetett. Utalva arra, hogy ily megjelölés a tisztán magyar törvényekben is, így például az 1868. évi XXX. t. c. 4. §-ában, de közös törvényekben, így pl. az 1870. évi XII. t. c..l. §-ában is előfordul, a bán úr válaszában kiemeli, hogy a közös törvények a horvát-szlavón autonóm törvényekben eddig kivétel nélkül mint az országgyűlés által hozott törvények idéztettek. A második kifogást illetőleg a bán úr megjegyzi, hogy a szóbanlóvő konkrét esetben oly tisztán eljárási intézkedés kiterjesztéséről van szó, amely HorvátSzlavón-Dalmátországok autonóm hatáskörébe tartozik, mégpedig azért, mert az eljárás kereskedelmi jogügyekben is autonóm, továbbá, hogy különben is a szóbanforgó módosítás csak stiláris jelentőségűnek tekinthető és a horvátszlavón-dalmát országgyűlés igazságügyi bizottsága részéről tényleg csak ily célzattal vétetett fel. A harmadik kifogást, nevezetesen azt illetőleg, hogy a közös országgyűlés „magyar-horvát" országgyűlésnek neveztetik, a bán úr hangsúlyozza, hogy ez az elnevezés nem újítás, hanem tisztán magyar törvényben is előfordul, így pl. az 1868. évi XLIV. t. c. 29. §-ában, továbbá közös törvényekben is, mint a „közös magyar-horvát törvények Horvát-Szlavónországokban való kihirdetéséről" szóló 1870. évi XII. t. c. 1. §-ában, valamint igen gyakran a horvátszlavón autonóm törvényekben. Mindezek előadása után a horvát-szlavón-dalmátországi miniszter úr kéri a minisztertanácsot, hogy a felvetett kérdésekre nézve állást foglalni méltóztassék, megjegyezvén, hogy a maga részéről a kifogásolt módosításokat nem tartja olyan természetűeknek, hogy azok miatt a minisztertanácsnak meg kellene tagadnia hozzájárulását ahhoz, hogy a kérdéses, a horvát-szlayóndalmát országgyűlés részéről már letárgyalt törvényjavaslat jelenlegi alakjában legfelsőbb szentesítés végett ő felségéhez felterjesztessók. A minisztertanács az első kifogást illetőleg tudomásul veszi, hogy a közös törvényeknek mint az országgyűlés által hozott törvényeknek megjelölése 1868. óta a Horvát-Szlavón-Dalmátországokban keletkezett állandó gyakorlatnak megfelel.. A második kifogást illetőleg a minisztertanács annak az álláspontnak ad kifejezést, hogy abból, miszerint a kérdéses autonóm törvényjavaslatban egy nem konstitutív, hanem csak deklarativ természetű rendelkezés foglaltatott, nem következik, hogy ez a rendelkezés tényleg autonóm jogkörbe tartozik. Nem egy. példa van ugyanis arra, hogy közös természetű rendelkezések deklaratív alakban autonóm törvénybe is felvétessenek. A minisztertanács magáévá teszi tehát a mininiszterelnök úr által elfoglalt álláspontot és ragaszkodik ahhoz, hogy a csődön kívüli felszámolás szabályozása az anyagi jog körébe tartozik, tehát közös természetű. Mindazonáltal a szóbanforgó konkrét szöveg módosítását nem kívánja.
