Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)

1915. év

lyozza, hogy a maga részéről őszintén óhajtja, hogy Lengyelországnak a hovatartozása kérdése egyáltalában sohase nyerjen aktualitást, amennyiben egy területi megnagyobbítások nélkül Oroszországgal kötendő külön bókét sokkal kívánatosabbnak tartaná, mint Lengyelország megszerzését, ami a közjogi ós egyéb kérdésekben rejlő kiszámíthatatlan nehézségek egész halmazát rejti magában. Ha azonban úgy fejlődnék a dolog, hogy Lengyelország annektálása elkerülhetetlenné válna, úgy Lengyelország Ausztriához csatolása mellett, ott hozzászóló miniszter úr felfogása szerint ideiglenesen katonai uralmat kellene létesíteni, s a közjogi részletkérdéseket későbbre halasztani. A kereskedelemügyi miniszter úrnak a. miniszterelnök úr előadásához nincs hozzáfűzni valója. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr hangsúlyozza, miszerint teljesmértékben egyetért a miniszterelnök úrral abban, hogy az egész kérdés kizárólag csak dualisztikus alapon képzelhető el.

5 Egyúttal rámutat arra, hogy a keletgaliciai lakosság

6 megbízhatatlan rutén elemei nem képezhetnek olyan becses anyagot a monarchia számára, hogy a szóban lévő területi változásoknál ezen elemek megtartásához föltétlenül ragaszkodni kellene, sőt ellenkezőleg célszerűnek tartaná, ha amennyiben ez áz idevonatkozó tárgyalások alkalmával az egész rendezést megkönnyítő modalitásnak bizonyulna, Galícia legészakkeletibb részének Oroszország számára leendő átengedése komolyan számításba vétetnék. Ha ezen russzofil lakosság lakta országrészen a monarchia túladna,, ez közgazdaságilag sem jelentene nagy veszteséget, továbbá egy Bug-—Zlota— Lipa—Dnyeszter határvonal stratégiai szempontokból sem volna előnytelen. Az igazságügyminiszter úr különös megelégedéssel vesz tudomást a miniszterelnök úr által felolvasott memorandum első részéről, mely szerint az eshetőségek között az sem tartozik a lehetetlenségek közé, hogy Lengyelország egy tisztességes béke fejében Oroszországnak ismét visszaadassék. Rámutat azokra a nagy nehézségekre, amelyeket a nemzetiségek a monarchia határain belül már eddig is okoztak, és figyelmeztet arra, hogy Lengyelország annektálása által a nemzetiségekkel való békés kormányzás igen nagy akadályokba fog ütközni. Azt, hogy Magyarországon a nemzetiségekkel szemben az eddigi nehézségek ne fokozódjanak, kizárólag csak úgy kerülhetjük el, ha féltékenyen őrködünk a dualisztikus alap megtartása felett. A belügyminiszter úr nem hallgathatja el az iránti aggodalmát, hogy Lengyelországnak Ausztriához való csatolásával a lengyelekben fel fog ébredni a függetlenség iránti vágy, mely iránti törekvésükben támogatásra fognak találni a galíciai lengyelek részéről is. Ez a veszély egy trialisztikus alakulat mellett még inkább fenyegethetne. Azért tehát annál is inkább szükségesnek tartja, hogy a dualisztikus alap fenntartassák és ezért csatlakozik a miniszterelnök úr javaslatához. A földművelésügyi miniszter úr minden tekintetben aláírja az elnöklő miniszterelnök úr álláspontját, s csak annak a hangsúlyozására szorítkozik, hogy a maga részéről legjobban szeretné, ha ezen kérdéssel gyakorlatilag foglalkozni nem kellene. 5 ITa Lengyelországot a Monarchiához csatolták volna, ez a dualizmus megszűnését és trializmus kialakulását jelentette volna, ami ellen a magyar államférfiak mindig tiltakozásukat fejezték ki. 6 Az 1910-i népszámlálás szerint Galíciában a lakosság többsége lengyel és ukrán volt. — R. : Galícia, „~