Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
1915. év
1915. okt, 2. (18.) — 31. Orosz-Lengyelországnak a Monarchiához, itt. Ausztriához, Bosznia-Hercegovinának és Dalmáciának a magyar szent korona országaihoz csatolásának kérdése. Elnöklő miniszterelnök úr hivatkozással az e részben már több ízben folytatott megbeszélésekre, így a napokban a kormány tagjaival, valamint a parlamentnek úgy a többséghez, mint az ellenzékhez tartozó más vezérfórfiaival folytatott eszmecserére előadja, hogy Lengyelországnak 1 a háború után leendő hovacsatolása kérdése a közeli jövőben közös miniszteri értekezleten fog szóba kerülni. 2 Ennek folytán beállott annak a szüksége, hogy a kormány, mint olyan, állást foglaljon ezen kérdésben, illetve fölhatalmazást adjon számára arra nézve, hogy a szóban lévő ügyben az említett közös miniszteri értekezleten a kormány nevében állást foglalhasson. Miután továbbá Lengyelország hovatartozásának kérdésével kapcsolatban kívánatosnak mutatkozik, hogy az ezen előreláthatólag Ausztria javára bekövetkezendő területi megnagyobbítás Magyarország irányában is megfelelő intézkedések által «llensúlyoztassék, mégpedig Bosznia-Hercegovinának, 3 esetleg Dalmáciának 4 is, a magyar szent korona országai területéhez leendő csatolása által, elnöklő miniszterelnök úr a mai minisztertanácsra meghívta báró Skerlecz, Horvát-Szlavón- és Dalmátországok bánját is, mint a szóbanlévő nagyfontosságú kérdéseknek ezen utóbb említett csoportja révén kiválóan érdekelt közjogi tényezőt. Ezek előrebocsátása után elnöklő miniszterelnök úr bemutatja annak a nyilatkozatnak a jelen jegyzőkönyvhöz, másolatban csatolt tervezetét, amelyet a közös miniszteri értekezleten a m. kir. kormány nevében megtenni szándékozik, majd fölkéri a jelenlevő miniszter urakat, valamint a horvát bán urat, hogy a fölolvasott memorandumba foglaltakra nézve nyilatkozzanak. A Felség személye körüli miniszter úr annak a kijelentése mellett, hogy teljes mértékben hozzájárul a miniszterelnök úr által kifejtettekhez, hangsú1 Pontosabban Orosz-Lengyelországról, ill. a központi hatalmak által az oroszoktól elfoglalt területrészről van szó. Erre vonatkozólag, mindig a pillanatnyi hatalmi helyzetnek megfelelően, sokféle terv született. L. erre nézve Lukinich Imre: A lengyel kérdés és a magyar kormány 1914—1917. Értekezések a történettudományok köréből. XXV. k. - 8. sz. - Bp. 1939. 2 L. az 1915. okt. (i-i közös minisztertanács jegyzőkönyvét. 3 Az 1878-i berlini békeszerződés XXV. cikkelye értelmében a Monarchia megszállta (okkupálta) Bosznia-Hercegovinát, anélkül, hogy teljesen beolvasztotta volna államszervezetébe. A bosnyák ügyek irányítását a közös minisztertanács hatáskörébe utalták s a külügyminisztériumban egy bosnyák bizottság alakult, amely 1880-tól kezdve a közös pénzügyminisztérium kebelében folytatta működését. A két tartomány közigazgatásának vezetője tulajdonképpen a közös pénzügyminiszter volt. Bosznia-Hercegovinára a Monarchián belül egyformán igényt, tartott Magyarország, Horvátország és Ausztria is, azonban a hatalmi egyensúly megbomlásától félve, végül egyikhez sem csatolták oda. 1908 őszén a Monarchia, balkáni helyzetének megszilárdítása és Szerbia visszaszorítása érdekében bekebelezte (annektálta) Bosznia-Hercegovinát. Vö. Patycmkin i. m. 48 — 52.. o. ; L. v. Südland: Die südslawischc Frage und der Wcltkrieg. Wien 1918. 484 — 488. o és Graiz i. m. I. k. 181. o. 4 Dalmácia közjogilag Magyarország társországa, közigazgatásilag Ausztria egyik tartománya volt. Az 1868 : XXX. magyar—horvát kiegyezésben Horvátország hivatalosan a,,Horvát-Sziavón-Dalmátoi-szág" elnevezést kapta ; ennek ellenére sem Magyarországgal, sem Horvátországgal nem egyesítették, holott régi jogon mindkét ország igényt tartott rá. — fi. : Dalmácia. — és fíratz i. m. I. k. 66. o.
