Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
Bevezetés
elhatározás céljából a minisztertanács elé kellett terjeszteniük. A másik sza bályzatban azoknak az ügyeknek felsorolása található, amelyeket egy-egyminisztérium vagy a minisztertanács nem intézhetett el önállóan, hanem a „legfelsőbb elhatározás" joga a királyt illette meg. A minisztertanácsot illetően olyan szabályzatunk, amely az általa tárgyalandó ügyeket sorolná fel, nincs. Tárgyalta ugyanis a minisztertanács azoknak az ügyeknek egy részét is, amelyek királyi legfelső elhatározás, azaz uralkodói döntés alá tartoztak. A két szabályzat külön-külön csak az ügyekben való határozathozatal szempontjából tájékoztat. A minisztertanács hatáskörét tehát a két jegyzék együttesen világítja meg, kiegészítve a minisztertanácsi jegyzőkönyvekből leszűrhető tapasztalatokkal, amelyek szerint a minisztertanács valóban foglalkozón a jegyzékekben szereplő ügyekkel, követve az azokban előírt szabályokat. A két jegyzék, illetve szabályzat egymás mellé állítva véleményünk szerint azért is érdekés, mert ezekben az idegen uralkodó által képviselt hatalom és a magyar minisztériumok (valamint ezek összessége, a minisztertanács) között kezdettől meglevő küzdelem is tükröződik. A király féltékenyen ügyelt arra, hogy a döntése alá tartozó ügyekből egy-egy újabb szabályozásnál minél kevesebb és minél jelentéktelenebb ügy kerüljön át a minisztertanácshoz. Az 1897. évi szabályzat jelentőségét s egyúttal a magyar minisztertanácsnak a dualisztikus államrendben való szerepét jelen tanulmány keretében nem tehetjük tüzetes vizsgálat tárgyává, de megértéséhez közelebb jutunk, ha történeti fejlődésének főbb állomásain végigtekintünk. A gyökerek 1848-ig, a polgári állam kialakulásának kezdetéig nyúlnak vissza. Az 1848, márciusi forradalom megdöntötte a régi államberendezkedést. Az áprilisi törvények Magyarországon új államforma alapjait vetették meg, amelyben a végrehajtó hatalmat az uralkodó vagy helyettese a független magyar minisztérium útján gyakorolhatta s az uralkodói rendeletek, parancsok, határozatok, kinevezések csak miniszteri ellenjegyzés mellett voltak érvényesek. 1 A minisztérium (a később használatos, a német „Gesammtministerium"-ból fordított kifejezéssel: összminisztérium) a miniszterelnökből, s ha maga tárcát nem vállalt, még nyolc miniszterből állt s — az egykorú szövegezés szerint — a következő ügyeket intézte : ,,a) belügyek, b) országos pénzügy, c) közmunka- s közlekedési eszközök, és hajózás, d) földművelés, ipar- és kereskedés, e) vallás- és közoktatás, /) igazságszolgáltatás és kegyelem, g) honvédelem". A nyolcadik miniszter azt a feladatot kapta, hogy állandóan a király személye mellett tartózkodva képviselje Magyarország érdekeit az osztrák tartományokkal közös ügyekben. Megemlékezik a törvény a minisztertanácsról is, anélkül azonban, hogy közelebbről meghatározná feladatkörét és szerepét. Az 1848 : III. tc.-nek erre vonatkozó 17. §-a a következőképpen hangzik: „Az összes minisztérium tanácsülésében, midőn ő felsége,, vagy a nádor királyi helytartó abban jelen nincs, a miniszterelnök elnököl, ki a tanácsot, midőn szükségesnek látja, mindenkor összehívhatja." Az áprilisi törvények, ugyanakkor, amikor új korszakot nyitnak meg a magyar fejlődésben, meglehetősen szűkszavúak, mivel egyelőre csak elvekre 1 Márkus Dezső (szerk.): Corpus Juris Hungaríci. Magyar Törvénytár. 1000—1948. Bp. 1896 — . —1848 : III. te. — A törvényeket, a továbbiakban mindig a Magyar Törvénytárnak itt megjelölt kiadásából idézzük.
