Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Budapest, 1960)
Bevezetés
s nem a való élet kipróbált gyakorlatára építhettek. Ezért hiába keressük akár a III., akár más törvénycikkben 'a miniszterelnök, a minisztériumok és a minisztertanács hatáskörének megállapítását. Elég részletesen felsorolja azonban a III. tc. 7. és 8-. §-a a király részére fenntartott ügyeket. A 7. §. szerint a királyt illette az érsekek, püspökök, prépostok, apátok és az ország zászlósainak kinevezési joga, a kegyelmezés joga, nemesség, címek és rangok adományozásának joga mindig az illető felelős magyar miniszter ellenjegyzése mellett. A 8. §. értelmében ugyancsak a király határozhatott a magyar hadseregnek az ország határán kívül való alkalmazása, továbbá katonai hivatalokra való kinevezések ügyében, a személye mellett tartózkodó felelős magyar miniszter ellenjegyzése mellett. A 9. §. pedig arról intézkedik, hogy azok az ügyek, amelyeket a m. kir. udvari kancellária, a helytartótanács és a kamara yégelhatározás céljából a király elé szokott terjeszteni, a király távollétében a nádor s kir. helytartó elé térj esztendők. Ebből látható, hogy a 7. és 8. §-ban felsorolt ügyeken kívül még számos más ügy is volt, amelyekben csak a király dönthetett,illetve hozhatott végleges határozatot. Tételes felsorolásukat nem ismerjük, mivel ezt a kérdést csupán az évszázados gyakorlat folyamán kialakult szokás szabályozta. 2 Bármennyire,, is nemáeljes a királyi legfelső elhatározás alá tartozó ügyek felsorolása, mégis előállt az a különös helyzet, hogy a forradalmi törvényhozás ezeket elég nagy számban rögzítette, míg a minisztériumok ós a minisztertanács hatáskörét illetően a nagy keretek megállapításán túl nem jutott. Az 1848-ban tartott minisztertanácsokon a király egyszer sem volt jelen, annak azonban van nyoma, hogy a nádor-helytartó, István főherceg többször megjelent. A tanácskozásokat a miniszterelnök vezette; 3 A szabadságharc kitörése után a Honvédelmi Bizottmány gyakorolta mindazokat a jogokat, amelyek a korábbi minisztériumot, a minisztereket egyenként, valamint a minisztertanácsot és annak vezetőjét, a miniszterelnököt megillették. 4 A függetlenségi nyilatkozat kibocsátása; 1849.. ápr. 14. után újból szabályozták az államfő (most már a kormányzó) ós a minisztériumok hatáskörét és egymáshoz való viszonyát. Magasabb állások betöltése, szabályrendeletek alkotása és az államkormányzat általános irányzatának megszabása tekintetében a minisztérium nem intézkedhetett önállóan, hanem csak az államfővel egyetértve. Az 1849. máj. 2-i minisztertanács elhatározta, hogy az államfő és a minisztérium közös hozzájárulását kívánó ügyeket a minisztertanácson fogják megtárgyalni. Minisztertanácsot hetenként kétszer szándékoztak tartani, ha pedig valamelyik miniszter úgy kívánta, soron kívül is. Az ülésen a kormányzó, távollétében a miniszterelnök elnökölt. A minisztertanács hatáskörét a következőképpen állapították meg : „Miniszteri tanács határozand el : a) Minden olyan tárgy körüli intézkedést, mely által a közigazgatás bármely ágához tartozó új elv megállapítása forog fönn. b) Minden megállapodást, mely által az ország általános politikájában változás történik, vagy a követett politikában más irány határoztatik. c) Végre minden oly kérdést, mely lényegénél fogva az összes kormá-.ny felelősségét igényli, s békés időben a törvényhozás körébe tartozik." Állások betöltésénél miniszteri tanácsostól és törzstiszttől felfelé, egyháziaknál pedig régebben a király által adományozott állások esetében a kormányzó-elnök hozzájárulására volt szükség, míg alacsonyabb állású hivatalnokokat az illetékes 2 Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára. Bp. 1950. 24. o. 3 Uo. 25. o. 4 Uo. 31-32. o.
