Maksay Ferenc: Urbáriumok XVI–XVII. század (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 7. Budapest, 1959)

ALFÖLD

számára. A makkoserdöket (silva glandifera) úgy hasznosította a földesúr, hogy a makktermés idején odahajtott hízódisznók után tizedet szedett. (L. még : decima.) Sirovnica: a felsölendvai uradalom szlovén faluiban szedett pénzszolgáltatás. Neve egy „makk" jelentésű szláv szóval függ össze. Talán a makkoltatási engedély ellenértékeként szedték. Soltész, 1. scultetus. Spanus: ispán. Alsóbbrangú földesúri tisztségviselő, a gazdasági munkák közvetlen irányítója. Rendszerint paraszti származású volt. Spatium, 1. calcatura. Spelta: tönköly, tavaszi búzafajta. Spissglas: a szabadon termő antimonitkristályból előállított antimon. Az antimonitkészítményeket egykor gyógyszerként használták. Stipulata manu: szerződóskötés ós ígéretadás említésénél használt kifejezés ; az alkalom ünnepélyességét érzékelteti. Stomp, 1. teribulum. Subsellium: a nyereghez tartozó nemez (pásztorok háziipari készítménye). Subinquilinus, 1. inquilinus. , Subsidium, 1. dica. Supremus capitaneus: 1. országos főkapitány, kerületi főkapitány, 2. egy-egy vér és. vártartomány (pl. Pozsony) legelső tisztje. Sutoria pistrilla, 1. pistrillum. Syndo: lenvászon. Szablyapénz: török adófajta. Szállás* 1. ovile. Szállás zab, 1. avena zallas vocata. Száraz kocsma, 1. educillatio. Száraz vám, 1. telonium. Szegye, 1. clausura aquarum. Szénapénz: szónabeadási kötelezettség megváltásaként fizetett összeg. Szerjárás, szeres szolgálat, 1. servitium. Sztronga: 1. juhakol, fejőhely, 2. a hegyvidéki juhos és kecskés gazdáktól tavasszal szedett szolgáltatás: juhot, bárányt, kecskét, kivételesen tehenet, esetleg sajtot,, készpénzt követeltek tőlük. Tabellariatus: futár- ós levélhordó-szolgálat. Tabula, 1. calcatura. Taxa: taksa. Általában olyan földesúri pénz- (ritkábban termény-) szolgáltatást jelent,, amely a censussal ellentétben nem kapcsolódik szorosan jobbágy telekhez. A XVII. század második fele óta vált szokássá, hogy a földesurak egyes jobbágyokat meghatározott pénzösszeg .(taxa) lefizetése ellenében más földesúri terhektől mentesítettek. Az ilyen „taksások" jogait gyakran szerződés biztosította és helyzetük a többi 'jobbágyéhoz viszonyítva kedvezőbb, úrbéri kötöttségektől szabadabb volt. Taxának hívták néhol a jobbágyközsógek által egy összegben fizetett adót és a kisnemesekre kirótt pénzszolgáltatást is. Tegularis: téglaégető. Telonium, traiectus, vadum, Űberfuhr: vám. A vám szó kettős értelmű. Jelenti azt a helyet, ahol vámot szednek (híd-, út-, révvám) és jelenti magát a beszedett díjat. A vámszedós joga a „kisebb királyi .hasznonvételek" közé tartozott. Vámokat eredetileg vízi átkelőknél állítottak fel (vadum, traiectus), ahol a közlekedés biztosítása valamilyen berendezésnek : hídnak, kompnak fenntartását tette szükségessé, és a beszedett vám ezeknek a karbantartási költségét volt hivatva fedezni. A földesurak azonban az.idők folyamán állandóan több hasznot igyekeztek kisajtolni vámszedósi jogukból és egyre-másra állították fel a vámhelyeket ott is, ahol erre semmi szükség nem volt. A XVI —XVII. században úgyszólván minden országgyűlésen hoztak törvényeket az ilyen „száraz vámok" (telonium siccum, aridum) megszüntetésére, de nagyon kevés sikerrel. Gyakorlatilag a szükségtelen vámok nagy része fennmaradt ; nem csekély mértékben terhelte a szegény népet és nehezítette a kereskedelmet. A vámhelyen a földesúr alkalmazottja, a teloniator (vámos) szedte be a földesúr által megszabott s utóbb tarifákban (vectigal) feltüntetett összeget (telonium, vectigal) az átmenő személyek és átszállított állatok, áruk után. A földesúr a birtoka területén tartott vásárok alkalmával is díjat szedetett a vásáron megfordulóktól ; ezt vásárpénznek, telonium nundinale-n&k nevezték.